Ünnepi szentmisében adtak hálát Majnek Antal püspökkel Munkácson

Szent Pál apostol arra tanít minket, hogy mindig mindenért adjunk hálát. Azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk Istennek „gondviseléséért és szeretetéért, mellyel idehívta, kiválasztotta és 26 évvel ezelőtt a kárpátaljai egyház vezetőjévé tette Majnek Antal atyát, a mi püspökünket, aki Kárpátalja püspöke volt, és az is marad, nyugdíjasként is – fogalmazott a szentmise elején Lucsok Miklós apostoli kormányzó. – A mai napon hálát adunk és ő is hálát ad Istennek szolgálatáért és mindazért a jóért, amit Isten őáltala adott egyházmegyénknek, Ukrajnának és az egész egyetemes egyháznak”.

Az apostoli kormányzó felkérte a nyugalmazott püspököt, hogy tartsa meg a szentmisét.

„Legyen most a hálaadás lelkülete bennünk, köztünk” – mondta Majnek Antal püspök. Hozzátette: nagyon megérintette a szünet nélküli hálaadás parancsa mellett Szent Pál egyik kifejezése: „legyen túláradó a hálaadástok” (vö. Kol 2,7).

„Hálát adok” – Majnek Antal prédikációjának minden mondata ezzel a szóval kezdődött, melyben nemcsak eddigi püspöki szolgálatát, hanem egész életét hálával tekintette át. Hálát adott Istennek, aki megtervezte, akarta és megteremtette őt; édesanyjának, aki elfogadta; az orvosoknak, akik világra segítették. Hálát adott a nevelőkért, tanárokért, papokért, az iskola előtti napi ministrálásért, a sok jó barátért az iskolaévek és a katonaság alatt, „mindenkiért, aki elfogadott, segített, szeretett, és azért is, aki megmondta az igazságot”. Hálát adott Istennek, hogy Szent Ferenc életét olvasva kapta meg az Ő hívását, „hogy Vele legyek, Vele éljek, az Ő közösségében”. 33 évvel ezelőtt érkezett Kárpátaljára, az akkori Szovjetunióba, tartományfőnöke kérésére – mondta a püspök, hozzáfűzve: nem könnyen jött ide, de úgy gondolta, egy-két évig csak kibírja azt a szibériai hideget. Ez a kép élt benne a Szovjetunióhoz tartozó területről. „A meglepetésem nagyon kellemes volt: nemcsak hogy nem volt hideg, hanem forró szeretettel fogadtak minket Kárpátalján a hívek; azóta is minden külföldről érkezett pap ugyanezt mondta és tapasztalta.” Hozzátette: „Nagyon nagy hálát adok azért a sok-sok kegyelemért, amit az első közel hét évben tapasztaltam lelkipásztorként a Felső-Tisza-vidéken.”

Szentbeszédében hálát adott Istennek a püspöki szolgálatra való meghívásáért, amit nem könnyen fogadott el, „de segítettek Szent Pál apostol szavai, hogy nem püspök úrnak kell lennem, amit nagyon nem akartam, hanem az Isten szolgája leszek, az ő Egyháza javára” (vö. Kol 1,25). Meghatódva emlékezett vissza beszélgetéseire azokkal az idős papokkal, akik 1989-ig, a ferencesek érkezéséig helytálltak Kárpátalján.

Nagyon nehezen, de szépen vetettek, és az a vetés a nehéz szovjet, ateista, kommunista téli időszakban gyökeret eresztett.

Mire mi ideértünk, a vallásszabadság szép napsugarai, az Isten kegyelme olyan szép virágzást hozott, hogy mi csak bábáskodtunk efölött; végeztük a munkánkat, és láttuk Kárpátalja híveinek óriási nagy hitét. Minden munkám, amit végeztem, a hívek munkája volt, minden nektek köszönhető. Nekem csak vagy segédkeznem kellett új, szép dolgok megszületésénél, vagy örömmel zöld utat adni azoknak, vagy aláírni azokat a szép terveket, projekteket, melyeket mind ti valósítottatok meg” – fogalmazott Majnek Antal. Megköszönte a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek kitartásukat, hűségüket és buzgóságukat, munkatársainak odaadó fáradozásukat, segítségüket, és a hitoktatók munkáját, akik több százan végeztek 1993 óta az egyházmegyei teológiai tanfolyamon.

A két árvíz tragédiája előhozta az emberekből a nagylelkűséget, és a külföldről segítők adományai, „szeretetözöne” érkezett akkor Kárpátaljára. Hálával említette a több mint ötven szociális-karitatív intézményt, amelyek Kárpátalján működnek és segítik az arra rászorulókat.

„...szeretném megköszönni minden hívőnek az aktív részvételét a szentmiséken, adorációkon, hittanokon; azoknak is, akik otthon, betegen imádkoztak egész egyházmegyénkért, Isten országának növekedéséért, szépüléséért.” „Akarom folytatni, veletek együtt, aktívan és olyan szépen, ahogy ezt Szent Pál apostol kéri” – fogalmazott a nyugalmazott püspök. Hangsúlyozta, hogy most különösen is gondoljunk arra, hogy még béke van. Hálát adott Istennek azért, hogy imáinkra, melybe a pápa kezdeményezésére az egész világ bekapcsolódott, Ukrajna még békében élhet.

Azzal a hittel és reménységgel folytassuk ezt az imát, hogy itt valójában egy szellemi harc folyik! Imádkozzunk azért is, hogy a béke angyalai győzzenek, és a felelősök is a béke mellett döntsenek!”

„Deo gratias – Istennek legyen hála!” – zárta beszédét Majnek Antal püspök.

Majnek Antal prédikációja teljes terjedelmében megtekinthető és meghallgatható ITT.

A szentmise végén először Lucsok Miklós püspök köszöntötte a nyugdíjba vonuló főpásztort. Kiemelte: „Hálát adunk egy időszak örömeiért és kegyelmeiért, de szomorúak is vagyunk, hogy véget ért. Jézus is azt mondta apostolainak: elmegy, mert ha nem teszi, akkor a Szentlélek, a Vigasztaló nem jöhet el hozzájuk. Mi is hálát adunk Antal püspök atya 26 éves egyházvezetői működéséért, az egyházmegye felépítésének történelmi tevékenységéért, s közben engedjük be életünkbe a Vigasztalót is.”

Ezután az egyházmegye többnyelvű családjának, a papoknak és a híveknek nevében köszöntötték a nyugdíjba vonuló püspököt.

Pogány István atya köszönetet mondott azért, hogy Majnek Antal 26 évvel ezelőtt igent mondott a püspöki szolgálatra. Ezzel indult el a kárpátaljai római katolikus egyházi közösség fejlődése. „Amikor készültem összefoglalni ezeket a hálaadó szavakat, rácsodálkoztam arra, hogy Isten mennyire szereti ezt a földet és az itt lakó embereket. Isten a terveit embereken keresztül valósítja meg. Érdekes látni, hogy egy embernek az igenjéből mennyi sok minden születik, hogy Isten mennyi jót tud tenni ezáltal. (...) Antal atya szentelt minket pappá. Nagyon örülünk, hogy itt marad Kárpátalján, itt akar tovább szolgálni.

Mindannyiunknak sokat jelent ferences egyszerűsége, alázatossága és az isteni Gondviselésbe vetett hite, ráhagyatkozása.

Azért is örülünk, hogy itt marad, mert mindannyiunknak szükségünk van támaszára, tanácsára, bátorító szavaira. Fogunk is élni ezzel a lehetőséggel. Püspök atya is számíthat ránk bármiben. Isten áldását kívánjuk és kérjük az életére.”

„Köszönjük, hogy hűséges maradt Istenhez mindvégig, és hogy hűséges szívvel követi Őt továbbra is. (...) „Köszönjük, hogy mindig nyitott volt és marad is Istenre” – fogalmazott Fizer Jenő atya, aki többek között a püspök egyszerűségéről szólt mint az egyik legfontosabbról, ami már kispap korában is nagy hatást tett rá és társaira.

A hívek nevében Popovicsné Palojtay Márta és Tetjana Resetar köszöntötték Majnek Antalt, kiemelve, hogy püspökként is megmaradt lelkipásztornak, amit különösen a munkácsi hívek tapasztaltak a gyóntatásban, szentbeszédekben, beteglátogatásoknál, és mindig készségesen jelen volt számukra papként, lelkivezetőként is; hogy püspökként is megmaradt embernek, megközelíthetőnek; továbbá hogy püspökként is megmaradt Isten gyermekének, és fáradhatatlanul egyre inkább kereste az ő akaratát, nagy példát adva ezzel. „Köszönjük (…), hogy megismertette velünk Istent, és reméljük, hogy a jövőben, ahogy velünk marad, továbbra is ezt teszi.”

Tetjana Resetar hozzátette: a püspök atyát gyakran lehetett biciklin ülve vagy gyalogosan látni, amint a betegekhez ment; mindig hitünk mélyebb átélésére buzdított a szentmiséken, s ezt aktuális mondanivalóval tette. Az egyházmegye olyan volt számára, mint a gyermeke. Magát nem kímélve járta az egyházmegyét, s még a szörnyű állapotban lévő utak sem tartották vissza, hiszen a nyájához sietett. Végül a hívek nevében megköszönte Antal atyának, hogy elhagyta szülőhazáját, hogy Kárpátaljára jöjjön.

Az áldás előtt Majnek Antal arra kérte a jelenlévőket és az „online hálaadókat”, hogy imádkozzanak az új ordináriusért, Lucsok Miklós püspökért, hogy őt nevezzék ki véglegesen az egyházmegye vezetőjének. „Imádkozzatok érte úgy, ahogy értem is, sőt ezekben a nehéz időkben még inkább.” Újra kiemelte, hogy

imádkozzunk a békéért, hiszen biztos, hogy csak nagyon kevesen akarják a háborút. Imádkozzunk, hogy a béke angyalai nyerjék meg ezt a háborút, a szellemi harcot, és ne a gyilkolás ördögei.

Végül házi feladatot is adott a híveknek: mindenki próbálja meg kitalálni, amit nem volt ideje elmondani, hogy vajon miért választotta a szentmise olvasmányának éppen ezt az Izajás próféta könyvéből való részt (Iz 43,1–7), illetve a mustármagról szóló evangéliumi részletet (Mt 13,31–32).

Az ünnepi eseményen magyar, ukrán és latin nyelvű liturgikus énekekkel közreműködött a székesegyház magyar és ukrán kórusa. A liturgiát is ezen a három nyelven tartották. A szentmise főpapi áldással, majd a pápai himnusszal zárult.

A szentmiséről, mely ITT visszanézhető, képgaléria, illetve videoösszefoglaló is készült.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír