Ürge-Vorsatz Diána: A klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese a Kárpát-medence

Mindez egész Európára jellemző. A forróság és az aszály okairól Ürge-Vorsatz Diána fizikussal, klímakutatóval, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kibocsátásmérséklésekkel foglalkozó munkacsoportjának alelnökével, a CEU tanárával, a 2007-es megosztott Nobel-békedíj részesével, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökével beszélgettünk. 

– Az Egyesült Királyságban korábban még soha nem mértek 40 fok feletti hőmérsékletet, és egész Európában szinte mindenhol – így Magyarországon is – tombol a kánikula. Valóban extrém meleg a mostani időjárás? 

– Magyarországon – eddig legalábbis – talán még nem volt abszolút értelemben vett rekordmeleg ebben a szezonban, a hajnali, leghűvösebb hőmérséklet viszont sokszor megdöntötte az év azon a napján mért legmagasabb értéket. Egészségünk szempontjából nagyon fontos, hogy ha nappal meleg van, legalább éjszaka regenerálódhasson a szervezet. Az ember 36 fokon üzemel, s mivel folyamatosan égeti a bevitt tápanyagokat, így hőt termel, amelytől meg kell szabadulnia. Mivel a hő a melegebbtől a hidegebb felé áramlik, ezt akkor tudjuk megtenni, ha a környezetünk nálunk hűvösebb. Ha tudunk izzadni, egy ideig képesek vagyunk viselni azt az állapotot is, amikor a környezet hőmérséklete magasabb, mint a testünkké, ám egy ponton túl ezt egyre kevésbé jól kezeli a szervezetünk. Egy bizonyos szinten túl a meleg a fizikai munkát végzők vagy a sportolók számára már nem elviselhető, nem beszélve az idősekről vagy azokról, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek. Azt látjuk, hogy bár a globális átlaghőmérséklet még csak egy fokkal emelkedett, ez máris igen jelentős növekedést okozott a hőségnapok számában, amikor a napi középhőmérséklet 27 fok felett van.

Most azt tapasztaljuk, hogy szinte minden nyáron akár egy egész hónapnyit is szenvedünk a kánikulától, míg nemrég ez évtizedenként 3–6 nap volt. 

Az Alföld elsivatagosodik (Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)

– Ki vagy mi az oka ennek? 

– Az ember, aki megváltoztatta a környezetét. Egyrészt a városi hősziget jelensége, a lebetonozott, sötét színű területek arányának növekedése is ott áll az okok között, hiszen a csapadéknak így nincs lehetősége beszivárogni a talajba, valamint a sötét színekkel csapdába ejtjük a nap energiáját. A talaj szárazsága egyébként kihat a klímára is, például a növényzeten keresztül.

Egy erdő nem csak önmagát, hanem a környezetét is képes hűteni, ám ha csökken ezek területe, akkor ezzel párhuzamosan nőni fog a környék hőmérséklete.

– Az év más időszakaiban a viharok okoznak problémát, és egyes helyeken télen sokkal hidegebb van, mint a megelőző időszakban. Ezért is beszélnek manapság a globális felmelegedés helyett inkább klímaváltozásról. Hogyan függenek össze ezek a szokatlan időjárási jelenségek?

– Igen, nem csak melegedés történik, hanem az egész éghajlat változik. A probléma alapja részben az, hogy több energia és vízgőz van a légkörben. Növeltük a Föld átlaghőmérsékletét, ez pedig kedvez az időjárási szélsőségek kialakulásának. Úgy látjuk, hogy a legnagyobb változás a csapadékeloszlás területén következett be. Magyarországon talán még nem annyira, de a világ nagy részén ez okozza a legsúlyosabb bajokat. Észak-Európában sokszor túl sok a csapadék, míg a mediterrán régiót nagyon komoly aszály sújtja, és mind a két jelenséget még súlyosabbá teszi az éghajlatváltozás.

Nagy kérdés, hogy Dél-Európa az elkövetkező évtizedekben nyáron élhető lesz-e egyáltalán. Itt ugyanis tartósan forró, aszályos nyarak várhatók, amikor a nappal nagy részében nem lehet majd kint tartózkodni a szabadban.

De a vízhiány is eléri majd azt a mértéket, amihez már nem lehet alkalmazkodni.

– Az Egyesült Királyságban nem indították el a vonatokat, mert a sínek nem bírták a megterhelést… 

– Igen, mert az infrastruktúránkat sem erre a hőmérsékletre tervezték. A hidak, az utak, a repülőtéri kifutópályák használhatatlanná válhatnak. Minden, ami körülvesz bennünket, a helyi klimatikus viszonyokra lett kialakítva. Az is nagy kérdés, hogy mi lesz a kulturális örökségünkkel. Velence víz alá kerülhet, az Akropolisz pedig nyáron megközelíthetetlen lesz a meleg miatt. 

– Több európai országban vízhiány van, így Magyarországon is. Az aszály következmény, vagy egy olyan jelenség, ami még jobban megnehezíti az amúgy is súlyos helyzetet? 

– Azt egyelőre még nem mondhatjuk, hogy a mostani aszály az éghajlatváltozás következménye, a mi régiónkban ugyanis nem ritka az aszályos év. Ám az aszályos napok száma növekszik, ezt a nyolcvanas évektől látjuk. Az aszályt súlyosbítja a hőséghullám, mert a melegben nagyon gyorsan elpárolog a víz. Az emberi földhasználat erre rátesz még egy lapáttal. Házépítés során az úgynevezett zöld kerületekben is térköveznek, egy medencével, kocsibeállóval vagy más építménnyel pedig tovább csökkentik azt a talajterületet, amely át tudja engedni magán a csapadékot. A talajt kiszipolyozzuk, például úgy, hogy a kertekből elvitetjük a szerves anyagot (avar, fűnyesedék). Ez azért probléma, mert így a talaj egyre kevésbé tudja megtartani a nedvességet, az eső elfolyik róla. A száraz területek pedig még jobban emelik a levegő hőmérsékletét.

Az előrejelzések alapján úgy látjuk, hogy a mezőgazdaságot tekintve a Kárpát-medence lesz Európában a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese.

Ez ellen öntözéssel lehet védekezni ideig-óráig, de alaposan át kell gondolnunk a vízgazdálkodásunkat. 

Az idei nyáron hazánkban több tó kiszáradt, a Velencei-tó (ld. a képen) rekordalacsony, a tartós hőség miatt naponta egy centimétert apad (Fotó: Vasvári Tamás/MTI)

– Van, aki szerint most azért sokkal súlyosabb az aszály, mert ősszel, tavasszal, de főleg télen kevesebb a csapadék. Ön hogyan látja ezt a kérdést? 

– Összességében Magyarországon nem változott jelentősen a csapadék mennyisége. A szezonális eloszlás viszont kicsit változott, tavasszal átlagban majd húsz százalékkal esik kevesebb eső. Az igaz, hogy intenzívebbek az esőzések, ám ez a vízmennyiség hamar átfolyik a talajon. 

– A hétköznapi ember hogyan védekezzen a nagy meleg ellen? Megoldás a légkondi? 

– Nem. Fontos, hogy máshogyan tartsuk hűvösen a környezetünket, hiszen a légkondicionálás csak tovább melegíti az éghajlatunkat. Az első lépés, hogy éjszaka át kell szellőztetni a lakást, majd hajnalban, azután, hogy beáramlott a hűvösebb levegő, minden ablakot be kell csukni. A következő lépés, hogy kívülről – nem belülről, függönnyel – le kell árnyékolni a napos oldal ablakait. A főzést késő estére tegyük, a sütést pedig lehetőség szerint mellőzzük. Érdemes a kőfelületeket átmosni, mert a párolgás is hűti a lakást. Hajnalban mossunk, és reggel teregessünk ki, mert ez is hűvösebbé teszi az otthonunkat.

A legjobb persze az lenne, ha árnyékoló fákat ültetnénk, ahová csak lehet. De ne tuját, mert az nem párologtat, míg a lombos fa egészen mélyről is vízhez jut, és azt kipárologtatva hűti a környezetét.

Bécsben most futónövényekkel teleültetett balkonládát adnak a lakosságnak, azt kérve, hogy futtassák fel a növényeket a ház falára, hiszen ez is képes fogni valamennyit a forróságon. Ha valaki építkezik, ne sötét színűre fesse a házát, hanem fehérre, és ne térkövezzen, hanem hagyja meg a zöldfelületet. 

– Nemrég nagy port kavart egy internetes portál cikke, amely sötét jövőképet festve azt taglalta, hogy a karbonsemleges új technológiai megoldások egyrészt környezetszennyezőek, másrészt lényegileg nem változtatnak a problémákon. Így van ez? 

– Szerintem az alternatív technológiák alkalmazása mindenképpen segít valamit a helyzeten. Az viszont igaz, hogy a megoldást nem várhatjuk kizárólag a technológiáktól. Nincs teljesen tiszta energia, minden energiafelhasználás megterheli a környezetet valamilyen módon. Az egyetlen tiszta energia az, amit fel sem használtunk. Fontos, hogy ne egy technológiát alkalmazzunk, hanem többféléből kevesebbet, így a negatív hatásokat könnyebben kordában tudjuk tartani.

A lényeg mégis az, hogy valahol meg kell állnunk a fogyasztás növekedésében. Egy véges bolygó erőforrásait lehetetlen végtelen módon kihasználni.

Nem arról van szó, hogy a szegények vagy a rászorulók fogyasztását kell visszafogni, hanem azokét, akik leginkább felelősek a környezet megterheléséért. 

Jézus tanítását kellene megfontolnunk. Ha csak földi kincseket halmozunk fel, attól biztosan nem leszünk sem elégedettek, sem boldogabbak. A szerzésnek nincs határa, mindig adódik valami, amiről úgy látjuk, jó lenne szert tenni rá.

A jóllét nem a fogyasztástól, hanem a szeretet, a közösség, a család erejétől függ, a minket körülvevő természet és környezet tisztaságától és szépségétől.

Többet ér az az idő, amit nem a szerzésre, hanem a másik emberre áldozunk. Nálunk nagyon kevesen végeznek önkéntes szolgálatot, pedig ez nemcsak annak jó, aki számára megteszünk valamit, hanem annak is, aki végzi. A szolgálat fontos része az emberi életnek.

– A gazdasági növekedés viszont függ a fogyasztástól, talán ezért javasolják kevesen a fogyasztás visszafogását.  

– Megoldást jelenthet a munkaidő rövidítése is. Több helyen is kísérleteznek a négynapos munkahéttel. Ezt ott lehet alkalmazni, ahol az érintettek már elég jövedelemmel rendelkeznek. A felszabaduló időben többet foglalkozhatok az egészségemmel, a körülöttem élőkkel, a közösségekkel és a családdal, a hobbimmal.

– A háború okozta energiaéhség miatt több helyen újraindították a szénbányászatot, és üzembe fogják helyezni a szénerőműveket. Ez nem ront az amúgy is nehéz helyzeten? 

– A háború elvileg arra ösztökélhetne bennünket, hogy felgyorsítsuk a fenntarthatósági átmenetet. Ez a krízis továbbá arra is sarkallhatna, hogy függetlenítsük magunkat a külső energiaforrásoktól a megújuló energiaforrások segítségével. Ehelyett sokan visszahozzák a múlt elavult technikai megoldásait.

Európa energiafelhasználásának a fele a fűtésre megy el. Egy passzív házban azonban a fűtéshez szinte nem is kell külső energia.

Ez azt jelenti, hogy általában véve is sokkal kevesebb földgázra lenne szükségünk. Felgyorsíthatnánk a napenergia-hasznosítás ütemét is, hiszen ez a legolcsóbb energia, amit pont akkor használhatnánk fel hűtésre, amikor a legmelegebb van. Mi viszont visszafelé menekülünk, és nem előre, a jövő technológiáiba. Mivel az energiahatékonyság közérdek, ezért központilag, például európai uniós szinten kellene megoldásokat találnunk. Az energiaipar nagyon sok támogatást kap, ám ha ezt az összeget az épületkorszerűsítésre fordítanánk, akkor Európa épületállományát tíz-húsz év alatt át tudnánk alakítani annyira, hogy sokkal kevesebb energiára lenne szükségünk. Egy passzív ház egyébként bizonyítottan egészségesebb is.

A Debrecen melletti Vekeri-tó még július elején kiszáradt (Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)

– A katasztrófák mennyire motiválnak bennünket a változtatásban? 

– Nagy sokkhatás esetén hajlamosabbak vagyunk a változtatásra, ennek ellenére azt látjuk, hogy az egyes ember rendkívül nehezen módosít a szokásain hosszú távon, még az is, aki teljesen tisztában van a helyzettel. A környezetszennyezés problémájának a vásárlásainkra is hatással kellene lennie, például úgy, hogy megnézzük, az adott termék csomagolása újrahasznosítható-e, a nagyobb kiszerelést választva pedig kevésbé terhelnénk a környezetet. És vajon miért nem használjuk inkább a környezetkímélő mosószert, ha nem kerül többe?

Az egyén is sokat tehet, ám igazi megoldást az átfogó, rendszerszintű változtatás jelenthet, amikor a térkövezett területek csökkentése, a kerékpárutak vagy a fásított területek növelése, az energiahatékony lakások építésének támogatása és ösztönzése egyszerre valósul meg.

Érdekes ebből a szempontból a német példa. Ott nagyon olcsó jeggyel utazhatnak az emberek a különféle tömegközlekedési eszközökön. Ennek hatását magam is tapasztaltam a minap: Berlinben, a csúcsidőben szinte alig lehetett autót látni. Senki nem fog változtatni, ha egyszerre nagyon sok mindenről kell lemondania, ám ha megkönnyítjük a döntést – ez pedig csak rendszerszinten lesz igazán hatékony –, akkor képesek lehetünk az átalakításra.

Szerző: Baranyai Béla 

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. augusztus 14-i számában jelent meg.