A szentmisét megelőzően Csiszér László és barátai tartottak dicsőítő koncertet a templomban. Szentbeszédében Pongrácz Benedek szentgotthárdi káplán – az evangéliumra utalva – feltette a kérdést: kinek tartjuk mi Jézus Krisztust? Ki Ő? A barátom? Mesterem? Mindenem?
Sokan közömbösen viszonyulnak hozzá, esetleg mint történelmi személyt elfogadják, talán még a feltámadását is. És vagyunk mi, akik azt is valljuk, hogy Jézus itt él ma is közöttünk, tanítása ma is érvényes és ugyanúgy meghívja az embereket, meggyógyítja a betegeket, együtt szenved az emberekkel.
Kiemelte Péter személyét, aki hátat is fordított Jézusnak, mert nem tetszett neki a tanítása, amikor a szenvedéséről, haláláról beszélt. De Jézus odafordult hozzá, ahogy hozzánk is. Nem Péter megalázása volt a célja, hanem, hogy tanítsa. Hívjuk meg életünkbe Istent, hogy megtudjuk, mi a tanításának az értelme.
A lelkipásztor azt kérte, hogy a városmisszió végével üljünk le Jézushoz és tekintsünk vissza, hogy mit adott ezen a héten számunkra.
Pongácz Benedek kiemelte: a városmisszió nem ért véget, addig tart, amíg Jézus velünk van. Válaszoljuk meg az embereknek, hogy mi kinek tartjuk Jézust. De fontosabb, hogy előbb magunknak megválaszoljuk, hogy kinek tartjuk Jézust.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria