(Statio: ad S. Pancratium)
Mint ma született kisdedek, szellemi tejre vágyjatok…hogy felnőjetek. A mise kezdőéneke ismét a kereszteltekhez szól, akik immár teljes jogú tagjai a közösségnek. Ez a szellemi tej, amely felnőtté tesz és megerősíti, továbbviszi bennük a keresztség kegyelmét: az Eucharisztia, a jövendő dicsőség záloga. Erre utal az áldozási ének is: Nyújtsd ki a kezedet, és érintsd a szegek helyét, s ne légy immár hitetlen, hanem hívő… Igen, az áldozásban odalépünk Krisztus sebének érintéséhez, és ez az a legfontosabb kötelék, amely megerősíti egységünket az Egyházzal, Krisztus testével. Szent Pongrácnál fejezzük be zarándokutunkat, aki a hűség szentje, mert tizennégy évesen vérével pecsételte meg keresztségi esküjét: boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki! (Lk1,45).
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria