Az Úr a kenyérszaporítás után elvonul a hegyre, egészen egyedül, a tanítványokra pedig sötétség borul. Indulni kell, de Jézus nincs velük. Ismerik a szándékát, ő mégis hiányzik. Isten hiánya helyet teremt az ember számára, hogy merjen az ő szándéka szerint elindulni, cselekedni, küzdeni. Amikor vele és érte dolgozunk, nem feltétlenül érezzük állandó jelenlétét. A csoda éppen abban áll, hogy ebben a küzdelemben és töredékes előrehaladásban ő mégis oly gyakran elénk áll: Én vagyok, ne féljetek. Ezt élik meg a tanítványok is, amikor a személyes kötődés elmúltával ki kell lépniük a történelem viharaiba, és azt tapasztalják, hogy amiről az Úr biztosította őket, valóság: az evangélium eljut oda, ahová önszántukból nem vinnék, az Úr azonban küldte őket, ezért vele odatalálnak.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria