Útravaló – 2021. augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Nagyboldogasszonyt köszöntjük. Az ég felé néz ma me- gint az Egyház. Fölemeljük tekintetünket, és a boldog reményre nézünk. Fölemeljük tekintetünket, és látjuk, hogy
Isten mennyire gondoskodik azokról, akik hisznek benne, akik figyelmesen hallgatnak szavára. 

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt” – az asszony, Mária, akit Jézus maga is kétszer így szólít, a kánai menyegzőn és a kereszt alatt is. Az asszony, aki az ember segítője. Mária, aki az ember Jézus segítője. Segíti őt, hiszen példa lesz, és megszemélyesíti, amiről Jézus beszél: hogy milyennek is kell lennie annak, aki Jézust be akarja fogadni. Jézus boldognak mondja őt – mert hisz, és cselekszik. Megcselekszi az Atya akaratát; megteszi, amit fölismert, hogy tennie kell.

Mária hite a ráhagyatkozásból, a tisztaságból, a csendes figyelmességéből fakad. Nekünk is ezt kell megtanulnunk, ebben kell előrehaladnunk: ráhagyatkozni az Úrra. Be akarjuk biztosítani magunkat, mindennek azonnal akarjuk az eredményét, a végét látni; nem tudunk rábízni semmit sem Istenre, addig hajtjuk a dolgokat, míg a végére nem érünk; nem adunk időt Istennek sem, hogy szépen alakítson bennünket; nincs bennünk a bizalom, hogy nem kell mindent értenünk, nem kell mindent átlátnunk, nem kell mindent kézben tartanunk, elég, ha Isten kézben tartja az életünket.

Tisztának lenni: a lelki tisztaság, az ártatlanság megőrzése állandó feladatunk. Szent Benedek atyánk is mondja: „Szeresd a tisztaságot”, és: „Tartsd távol magad a világ cselekedeitől.” Melyek ezek? Az irigykedés, az ideges rohangálás, a fontoskodás, a hírek hajhászása, a szenzációéhség, az érzéketlen viselkedés, az udvariatlanság, a mértéktelenség, az önzés – csak hogy néhányat említsek. A tiszta embernek minden tiszta: nem kimenekülni kell a világból, nem ítélkezőnek lenni, hanem megőrizni magunkban az ártatlanságot, és Istenben lelni örömünket, teljességünket, boldogságunkat. Akkor tudunk függetlenek lenni a világ szennyétől, szívünket Isten felé fordítani.

A csendes figyelmesség nagyon is komoly munka: érdemes megemlíteni, hogy a Szűzanyát a középkori festményeken mindig olvasás közben köszönti Gábor arkangyal. A csendes figyelmesség képessé tesz rá, hogy befogadója legyek Istennek: szállást vegyen nálam az Úr. Mit és hogyan olvasok? Mikor volt utoljára komolyabb mű a kezemben? Hogyan olvasom a Szentírást, hogyan veszek részt a szentmisén, hogyan végzem imáimat? Figyelmünket annyi minden szétszórja és eltereli, eltávolít bennünket a mélységtől, a tartalmas dolgoktól, és ezért is növekszik bennünk a nyugtalanság, mert nincs már komolyabb lelki és szellemi élményünk. Figyeljünk rá, hogy ne szóljon körülöttünk mindig valami. Zajos ez a világ: rádió, televízió, mobiltelefon. Mindenhol zajban ülünk, és így nem tudunk igazán elmélyülni, figyelni. Tudatosan kerüljük a zajt, szeressük a csendet, és próbáljunk még belül is, lelkünkben is hallgatni, hogy meghallhassuk Isten teremtő szavát.

Mennybe fölvett Szűzanyánk, segíts bennünket, hogy példád és pártfogásod az ég felé, Szent Fiad felé vezessen bennünket is.

Magyar Kurír