Útravaló – 2021. augusztus 4.

Az ember, még az ígéreteket kapott és hívő ember is, szeret tervezni és igyekszik körültekintő lenni; így tesz a pusztában vándorló nép is. Negyven napig járják körbe az Ígéret földjét, és hitük, reményük egyre csak fogyatkozik, végül zúgolódásba csap át. A kicsinyhitűség, emberi gyengeségünk érzete erőt vehet rajtunk is: „mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.” Egyházi közösségünk is mintha ebben az állapotban lenne a mai világgal szemben: emberi szempontjaink csökkentik a hitet, a reményt bennünk; elfelejtjük, ki az, akitől ígéretet kaptunk, ki az, akire igazán figyelnünk kellene, akinek a nyomába kellene szegődnünk, és kitartóan kérni. Ahogyan a mai evangélium asszonya nyomába szegődik, és kiáltozva kéri Jézust, nekünk is csak hozzá kellene fordulnunk, és alázatosan kérni a segítségét, csodáját életünkben, közösségeink életében.

Magyar Kurír