Perkupán és környékén több Kalász nevű család lakik. Egyik legismertebb volt Kalász László, a költő, aki Szalonnán szűkszavú és vékonyka kötetekbe foglalta bele vallomását, azzal az alázattal, amivel kapcsolatban a kalászt emlegetni szoktuk. Amíg a kalász üres, mert a benne növekvő szemek nem indultak még teljesedésnek, addig emelt fővel tartja magát, szinte a szár meghosszabbításaként mutat az égre. De amikor megduzzadnak a szemek, meghajlik a súlytól: „Kérkedik éretlen kincsével az oskola gyermek, / még a’ tellyes eszű Bölcs megalázza magát” – mondja a hexameter. A mai evangéliumban a farizeusok emelt fővel állnak, mintha soha nem ítéltek volna el ártatlant. Pedig dehogynem.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria