Ki ne ismerne előszobákat, várótermeket, a folyosói várakozás légkörét? Úgy ülsz, hogy lássanak, várod, hogy kiáltsák a neved. Van idő beszélgetni. Mindig ugyanarról: ki miért jött, miért van itt? Nem érdemes hosszú mondatokba bocsátkozni, bármelyik pillanatban nyílhat az ajtó. Ugyan mondták neki, hogy ne várakozzon, nyugodtan csak kopogjon, és nyisson be, jelezze, hogy itt van, a többiek miatt kényelmetlen lett volna így tennie. A sokaságban azonban valaki mindig fölismeri az embert. Ez, amikor bejut, szól: Anyád kint várakozik. A válasz felkavaró. Csak jóval később, a kereszt alatt ismerhetjük meg a Messiás új családját: „Íme a te fiad – íme a te anyád.” Állnak, anya és fia.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria