A fa létének értelme a gyümölcse, annak megtermésében nyeri el teljességét, a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, egyik a másik által az, ami. A hamis prófétáknál a jó cselekedet látványos, intenzív és hangzatos, de csak ideig-óráig tartó álca, a próféta viszont nem tud enélkül létezni. Vajon amikor nem lát senki, ugyanolyan vagyok és ugyanúgy viselkedem, mint a nyilvánosság előtt? Azaz, Isten színe előtt élek rejtekemben is, vagy ott bujkálok Isten elől, mint az első, bűnbe esett emberpár? Cselekedeteimnek, akár a legszentebb gondolatoknak is, tiszta a motivációja? Kérem Krisztust, oltsa belém keresztjének ágát? – Mert ha létem hozzá kapcsolódik, azzá lehetek, amivé ő akar formálni, cselekedeteim pedig megváltottságom gyümölcseivé alakulnak át.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria