„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” – halljuk az evangéliumban a százados szavát, amely a hívő ember számára az áldozás előtti imádságban nyeri el teljességét. Hiszen akkor és ott ezt már saját nevünkben mondjuk, mert tudjuk, mindig méltatlanul részesedünk az Úr testében. De ugyanígy az egész emberiség nevében is megvalljuk e szavakat, mert az emberiség mindig fölkészületlen az érkező Úr fogadására. Végül pedig ezzel a fohásszal kérjük: halálunk óráján jöjjön értünk, ne kelljen nélküle meghalnunk. A százados felkiáltásának az eucharisztikus közösségben való alkalmazása tehát azt mutatja, látogatása mindig gyógyít és fölemel, ahogy majd végóránkon is, mert „gyengeségeinket magára vette és betegségeinket ő hordozta”.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria