A gadaraiak megijednek Jézustól: bár csodát művel, de fölborítja mindennapjaikat, megélhetésüket, viszonyrendszereiket. „Az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból”. Ma is ennek vagyunk tanúi, az ember távozásra szólítja fel Istent, akinek léte megkérdőjelezi életberendezkedését. A keresztényeknek, amikor látják, hogy a történelem színpadáról Istent száműzni akarják, életükkel épp ilyenkor kell ablakot nyitni az égre, mert ezzel a kegyelem olyan csodáit engedik megvalósulni, ami felülmúlja az ember korlátépítését: ilyen a megtérés, a vértanúság, az Úr újból és újból történő alászállása, az istennélküliség bilincsének feloldása. „A keresztények is a világba vannak zárva mint börtönbe, mégis ők tartják össze a világot” (Diognétoszhoz írt levél).
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria