Olyan háziasszonyt még nem láttam, aki sót azért dobott volna ki, mert annak elment az íze, és ma már a biblikusok is azt mondják, Jézus korában sem létezett ilyen gyakorlat. A Mester mondásának értelme így inkább a képtelenség oldaláról ragadható meg, mint prófétikus felszólítás: amennyire lehetetlen, hogy a só ízét veszítse, olyannyira elképzelhetetlen, hogy a tanítvány elszakadjon a nyolc boldogság szellemétől, hiszen a só-hasonlat a boldogságmondásokat zárja. A hívő ember bensejének tehát elválaszthatatlanul eggyé kell olvadnia azzal, amire Ura meghívta, annak kell lefoglalnia személyiségünk egészét, úgy, hogy nélküle ne tudjuk és akarjuk meghatározni énünket, miként a só léte és íze elválaszthatatlan.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria