Útravaló – 2021. május 1.

Szolgálatuk elején a pápák szokása kiadni egy enciklikát, a pápa személyes tekintélyével megerősített dokumentumot, ami a társadalom életével, a gazdasági helyzettel, a szociális szférával és az utóbbi időben a fenntartható fejlődéssel, valamint a környezet állapotával és védelmével foglalkozik. Összefoglalva: a tanító Egyház válasza a munka világára és szociális kérdésekre. Erről 1891-től lehet  beszélni, ami a Rerum novarum megjelenésének éve. Előtte a pápai dokumentumok annak ellenére ítélték el például a szakszervezetek működését, hogy az ipari forradalom utóélete hatalmas emberi tragédiákat hozott. A szociális tanítás a következő pilléreken nyugszik: antropológiai alapvetés; a termelés az embert szolgálja; a társadalmi rend a szolidaritásra épül; az igazságosság mint cél; az információs társadalom. 

Aki engem lát, látja az Atyát is – mondja Jézus, szavait pedig a Szentlélek tárja fel előttünk. A keresztény élet tehát egy nagy zarándoklat az Atya háza felé, akinek feltétlen szeretete mindennap megnyilvánul valamennyi ember iránt. Szent Pál, amikor eljut erre a felismerésre, az Efezusiakhoz írt levelében felujjong, és szavaihoz mi is csatlakozhatunk: „Áldott legyen Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben.” (Ef 1,3–4)

Magyar Kurír