Útravaló – 2021. március 7., nagyböjt 3. vasárnapja

Jézus, aki szelíd és alázatos szívű, korbáccsal a kezében? Haragos tekintettel? Szinte a szeme is tüzes szikrákat szór. A mindig nyugodt Mester most feszült és feldúlt. Igen, Jézus tudott ilyen is lenni.

Mi váltotta ki belőle ezt a szokatlan viselkedést? Amit az árusok cselekedtek a templom külső udvarában, önmagában véve nem volt rossz dolog, kezdetben segítő szándékkal indult. Hiszen a zarándokok sokszor napokon át gyalogolva érkeztek, távoli helyekről. Áldozati ajándéknak szánt állataikat nehéz lett volna terelgetni kilométereken keresztül, felajánlott tárgyaikat nehéz lett volna cipelni magukkal. Pénzüket is kénytelenek voltak nagyobb címletekben őrizni.

Tehát ezek az árusok a templommal is és a zarándokokkal is jót tettek, hogy rendelkezésre álltak. Így nem kellett a zarándokoknak a Templom-hegy alatt elterülő közeli falvakban újabb fáradtsággal beszerezni a szükséges dolgokat. Ezért egyeztek bele a papi fejedelmek és az írástudók a nép véneivel együtt, hogy a kereskedők árusítsanak és pénzt váltsanak a templom külső udvarában.

Jézus mégis feldúltan rohan közéjük, és kikergeti őket. Mert ő tudta, mi van az emberben. Tudta, hogy az, amit ott művelnek, már nem az eredeti segítő cselekedet. Az elfogadható jó látszata alatt mennyi kapzsiság, birtoklási vágy és a mammon bűvölete tapadt az árusok lelkéhez! Jézus ezt kárhoztatja, a világosság angyalának mezébe öltözött ördögöt. Azért jött, hogy visszavezesse a népet a tízparancsolat eredeti üzenetéhez, és lemossa róla az emberek által félremagyarázott, eltorzított üzenetet. Helyre kellett állítania az ősi törvényt, kiegészítenie és tökéletesítenie a szeretet és a személyesség jelentésében.

Szent Pálnál nem győzzük hallani az Isten figyelmeztetését, hogy a sátánnak ez az egyik legnagyobb kísértése: maga is a világosság angyalának tetteti magát. Sajnos minket is sokszor elvakít a mammon kísértése, megelégszünk a látszatokkal, és nem vesszük észre, hogy már rég eladtuk lelkünket az ördögnek.

Egy sértődöttség könnyen magára veszi az erkölcsi felháborodás látszatát és teremt évekig tartó szeretetlenséget. Vagy itt van a pénz, a kapzsiság kísértése. Hányszor helyezem Isten ügye elé személyes gazdasági előnyeimet? Ezek a kereskedők jó és segítő szándékkal kezdték meg munkájukat a templomban, de amint megjelent a jóság angyalának mezébe bújt gonosz, a haszonszerzés vásárcsarnokká tette az Isten házát. Már nem segítő, hanem zavaró tényező volt.

Gyermekkoromban nem értettem, miért van a templom bejáratában egy kegytárgyas asztal, foszforeszkáló rózsafüzérekkel vagy világítós Mária-szobrocskákkal és egyéb dolgokkal. Serdülőkoromban elgondolkodtam rajta, vajon az én lelkem templomának külső udvarában mennyi fölösleges kacat, adok-veszek vásári zaj van… Kértem Jézust, szabadítson meg tőlük, mert csak a csendben hallom meg az ő szavát.

Megijednél-e, ha lelked templomának előcsarnokában megjelenne az Úr, és kezdené kiűzni onnan a jó látszata alatt odaköltözött rossz szokásaidat, bűneidnek haszonszerzőit, elhallgattatott lelkiismereted árusait? Engedd, hogy a nagyböjtben Jézus megtisztítsa lelked templomát a bűnbánat szentségében.

Magyar Kurír