A babiloni fogság után keletkezett győzelmi énekben mondja a próféta: „Erős városunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál, (…) az Úr örökké megmaradó Szikla!” Sajnos a választott nép vezetői, tagjai abban bizakodtak, hogy pusztán a választott néphez tartozás elég az üdvösséghez. Erre utalt Keresztelő Szent János is: „Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok, Ábrahám a mi atyánk! Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.” (Mt 3,9.10) Az Úr Jézus is erről beszélt a mai evangéliumban: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram!” Nem elég szavait hallgatni, esetleg helyeselni is, hanem meg kell tartani. A maradandó szikla, amit nem mos el a szennyes áradat, az „a hit, amely a szeretetben teljesedik ki” (Gal 5,6).
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria