A fogságban élő próféta hirdeti, hogy Isten népének sorsa nem a történelmi erőktől, hanem kizárólag Isten tervétől függ. Ezért vigasztalja népét, meghirdeti a fogság végét, Isten bocsánatát. És felszólítja a népet: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istennek ösvényét a sivatagon át.” Isten maga jön el és „mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjára veszi bárányait és ölében hordozza őket”. Az Úr Jézus azt is tanítja, hogy Isten, az Atya, nemcsak a nyájjal törődik, hanem gondja van minden egyes bárányára is: „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy csak egy is elvesszen a kicsinyek közül.” A mai nap szentje, Szent Mikós is így fordult a kicsinyek, a kiszolgáltatottak felé, hogy őket is visszahozza az atyai házba. Minden ember Isten képmását hordozza, egy sem lehet közömbös számunkra.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria