Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj – az evangéliumi százados szavai a hívő ember számára az áldozás előtti imádságban nyernek teljességet. A liturgiában ezt már a saját nevünkben mondjuk, mert tudjuk, mindig méltatlanul részesedünk az Úr testében. De ugyanígy az egész emberiség nevében is ismételjük, mert az emberiség mindig felkészületlen az érkező Úr fogadására. Végül pedig e fohásszal kérjük: halálunk óráján jöjjön értünk, ne kelljen nélküle meghalnunk. Jelenléte az Eucharisztiában, érkezése a
Megtestesülés ünneplésében és szent útravalóként való közelsége haldoklásunkban szüntelenül kiáltja felénk: Jertek, Atyám áldottai!
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria