Útravaló – 2022. október 9., évközi 28. vasárnap

Jézus Jeruzsálem felé tart. A halálba. Ezen az úton találkozik a tíz leprással, és visszavezeti őket az életbe. Ám azok meg sem köszönik. Figyelmeztető jel lehetett ez Jézusnak: ezekért megy a halálba, ilyeneket vált meg, hálára nem számíthat tőlük. De hallgassuk meg egyetlen mondatát újra, és beszéljünk róla: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!

Menjetek! – Jézus mindig küld. De sohasem magától küldi el az embert, hanem mindig valami megbízatást intéz azokhoz, akiket küld, és ha mennek, megtapasztalják, hogy általuk valósul meg az Isten országa. Mutassátok meg magatokat! A kereszténység tanúságtétel. Meg kell mutatnunk magunkat. Nem rejtőzhetünk el. Vajon a mi hitünk olyan-e, amit meg lehet mutatni? A papoknak. Isten emberekre bízza az ítéletét, akik kijelölik az ember helyét a közösségben. Három mai történettel egészítem ki a leprásokét.

Évekkel ezelőtt az egyik plébános úgy akarta megünnepelni az anyák napját, hogy meghívott a templomba minden anyukát, akinek a kisgyerekét az elmúlt öt esztendőben megkeresztelte. És hányan jöttek el a gyermekükkel? – következhet máris a kérdés. Lehangolóan kevesen. Az arány hasonlóan lesújtó volt, mint az evangéliumban hallott történetben. Nem csóválhatjuk a fejünket a leprások hálátlanságán, hiszen velünk vagy a mi köreinkben is megtörténik ez. A plébános azonban nem állt meg itt. A mise után arra
kérte a híveket, hogy sétáljanak át a plébánia kertjébe. Nem volt messze, hiszen a templom és a plébánia egymás mellett van. S ott, a kertben a pap megmutatta azokat a fenyőfacsemetéket, amelyeket akkor ültetett, amikor egy-egy gyermeket megkeresztelt. Lassan tele a kert fenyőfácskákkal, de a templom padjai sajnos éppen olyan foghíjasan állnak, mintha az elmúlt öt esztendőben nem lett volna benne keresztelő. A fák azonban hűségesek.

Meg a denevérek is. Az egyik templom felújítása a toronyban és a padláson csüngő denevérek miatt nagyon elhúzódott. Csak akkor lehetett dolgozni a tetőn, amikor a denevéreket nem zavarták az ácsmunkákkal, a kopácsolással. Évekig tartott így a munka. Közben a denevérek átköltöztek egy másik helyre, de amikor a munkások levonultak, a templom elkészült és átadták, néhány hónappal később visszatértek. Ottjártamkor az ornitológus boldogan mesélte és mutatta, hogy a szakszerűen végzett felújításnak köszönhetően a denevérek nem pusztultak el, és nem is hagyták el eredeti élőhelyüket. Arról viszont nem tett említést, hogy a hívek eközben elfogytak a templomból. Ők nem tértek vissza.

Egy, a harmincas éveiben járó sikeres fiatalembernél agydaganatot diagnosztizáltak, veszélybe került az élete. Felesége és a barátai megkerestek egy híres sebészorvost, hogy megműtené-e a beteget. Az megvizsgálta a férfit, majd elmondta a feleségnek: nagy a veszélye annak, hogy a férje meghal a műtét közben, de ha szeretnék, megpróbálja megoperálni. A műtét mellett döntöttek. Kilenc órán át tartott a beavatkozás, amelynek végén az orvos fáradtan, de mosolyogva jött ki a műtőből. Odament a beteg feleségéhez, és mosolyogva azt mondta: – Megvolt. A férfi felépült, és néhány hónappal később folytatta a karrierjét. Húsz évvel mindezek után meghalt a sebészorvos. A feleség megemlítette a férjének, hogy el kellene menniük a temetésre. Szeretnék is elmenni – mondta az egykori páciens –, de tudod, aznap épp fontos golfmeccsem lesz.

Magyar Kurír