A názáreti zsinagógában a hallgatóság nem azon csodálkozott, amit Jézus mondott, hanem azon, aki beszélt hozzájuk. Éppen ő mondja, ő, akit az ács fiaként ismernek? Talán bennünket is megkísért időnként, hogy ne higgyünk annak, akit ismerünk, de szájtátva hallgassuk az idegent, azt, aki mást mond, mint a megszokott beszéd. Kishitűségünkben olykor mi is csupán addig jutunk, ameddig valaki az orrunknál fogva vezet bennünket. Kissé erősnek érezzük Jézus állítását arról, hogy a prófétát mindenütt jobban becsülik, mint otthon. De van ennek egy szelídebb változata is: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Van, aki megpróbálta, és mégis sikerült neki, s van, akinek máshol sem megy.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria