Jézus barlangban született, és kereszthalála után testét is kősírba helyezték. A pásztorok szavai megjelölték a Szűzanya szívét, János pedig a sírba lépve értette meg a Pásztor emberségének lényegét: azt, hogy Jézusban őt maga Isten szerette, mégpedig személyesen, s hogy amikor ő Jézust szerette, magát Istent ajándékozhatta meg emberi szeretetével. Bizonyára e tapasztalat miatt jegyezte fel egyedüliként az evangélisták közül az Úr szavát: szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket (Jn 15,12). Krisztus köztünk lakása és elmenetele Isten ugyanazon szeretetének jele. Az előbbi annak, hogy értünk jött, egy lett közülünk, az utóbbi pedig, hogy a halál völgyeiben is előttünk jár. Így az az út, amelyen utána vágyakozva járunk, a paradicsomba való visszatalálás helye.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria