„Mester, jó nekünk itt lennünk!” – szakad ki Péterből az elragadtatás. Maga sem tudja, mi is történt velük. A színeváltozás jelenete pedig már eleve túlmutat a földi kereteken. A múlt és a múlt nagy egyéniségei jelennek meg a hegyen Mózes és Illés személyében. Itt, e földi keretek között ennyire telik, és nem futja többre: „Hadd csináljunk három sátrat!” Zavartság, félelem vagy megriadás mondatja ezt a mondatot? Mindhárom lehet. De egyvalami bizonyos: Péter és a többiek nagyon emberien, a földi gondolkodás szerint nyilvánulnak meg. Miközben Jézus a múlt igazoló egyéniségeinek társaságában megkapja az Atya szózatát, a tanítványok még holmi sátorozással bajlódnak. A jelenet záróképéből kiderül, hogy a Mesternek nem csak misztikájáról, de jövendő sorsáról sincs fogalmuk. A feltámadás hite viszont kiforgatja Pétert a korábbi énjéből: „A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek” (ApCsel 5,30).
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria