„Én nem vagyok olyan beállítottságú. Én tudom a szívem mélyén, hogy van Isten. Én érzem, és imádkozni is szoktam hozzá.” Én, én, én – mintha olyan fontosak lennénk. Az én hangsúlyozása közepette gyakran elvész a te, és elvész az Isten, sőt kockára tétetik a boldogságunk is. Irgalom, irgalmasság. Csak egyéni imádságunk és elmélkedéseink eredménye lehet a csendes megfontolás. Mert az igazihoz közel álló irgalmasság spontán jön. Nem kell sokat töprengeni a hogyanon és a mikénten. Magyar népünk az elmúlt egy évben szép és igaz jelét adta a befogadó szeretetnek. A háború elől menekülők biztonságra találtak nálunk. Nyissa meg az Úr a szívünket, hogy a menekültek megkapják mindazt, ami közelebb viszi őket a normális élethez. Moszkvában, Kijevben, a Krím félszigeten és Budapesten is hallják meg: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria