Útravaló – 2023. július 9., évközi 14. vasárnap

Minden kezdet nehéz – különösen, ha egyedül vagyok. A Szentlélek tudja ezt rólunk, ismeri szétszórtságunkat, képességeink mellett látja szakmai hiányosságainkat, tud a kitartásunk hiányáról, céljaink törékenységéről, és minden gyarlóságunkkal is tisztában van. Mi lett volna a Jézus által összegyűjtött csapatból, ha nem bízza rá magát a Szentlélekre? Jézusnak tényleg nem állt szándékában egyházat alapítani? Tényleg csak a horizontális dimenziókra értette az összegyűjtést? Nem. Az Üdvözítő életében számos egyházalapító cselekedetet találunk. Már a tizenkettő kiválasztásával elkezdődött ez (Lk 6,12–14), amiben előképként Izrael ősatyáit ismertük fel. Egyházalapító tette volt az is, amit az utolsó vacsorán mondott és cselekedett. Az ott történtekkel egy új élet és egy új kapcsolati rendszer középpontját tűzte ki és bízta apostolaira (Lk 22,14–23). Egyházat alapított a keresztségi (Mt 28,18–20; Mk 16,15–16) és a miszsziós parancsa is. S Péter küldése – „erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18) – szintén velünk marad.

Minden kezdet nehéz – különösen, ha egyedül vagyok.

Halála után Jézus megjelent az apostoloknak a jeruzsálemi teremben. „Békesség nektek!” – mondta, majd „rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,21–22) Az apostolok a Szentlélek hordozóivá válnak, aki továbbörökíti bennük Jézus küldetését. A sikertelen halfogást követő, százötvenhárom nagy halból álló zsákmány leírása is az Egyházra utal. A tanítványok Jézus számára fognak halat, de enni ő ad nekik, nem más. Az elbeszélés jelentőségét az adja, hogy az emberi erőfeszítéseket meghaladja az adomány, ami Krisztustól származik. Végezetül pedig Jézus meghirdeti a Szentlélek adományait, amelyek majd csak pünkösdkor teljesednek be. János vízzel keresztelt, de aki utána jön, az Szentlélekkel keresztel (Mt 3,11). A Máriával kibővült apostoli kollégium befogadta a kiáradó Szentlelket. A pünkösdi perikópában visszaköszön Jézus fogantatásának elbeszélése. Akkor a megtestesülésnél, Jézus földi alászállásánál jött le a Lélek, és megszületett az Egyház. Feltámadása után újból leszáll a Lélek, és létrejön az Egyház mint Krisztus titokzatos teste, ami a történelmi időben bontakozik ki. Ami megkezdődött az utolsó vacsorán, az pünkösdkor beteljesedik. A pünkösdre jellemző lángcsoda sem csak az ellen-Bábel miatt fontos, hanem azért, mert az emberek szívéből képes megszületni. Akár a világ végezetéig is. Az Egyház és a Lélek egymásra utaltsága jelenik meg a Rómaiaknak írt levélben: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8, 9–10). A Szentléleknek egészen speciális feladata volt a feltámadásban is. „Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (8,11).

Minden kezdet nehéz – különösen, ha egyedül vagyok.

De vajon egyedül vagyok-e? A Lélekre figyelő Egyháznak mind a két fele borzalmas időket él át ezekben a hónapokban. Aggasztó hírek jönnek. Keletről a háború, Nyugatról a társadalom felszívódása. Mindkét területen komolyan része az eseményeknek az Egyház is. Ami megtartotta a kontinens két felét, az mára megkérdőjeleződött. Kelet szentlelkes teológiája Szűz Máriával az élen, és a Nyugat tudáson alapuló hagyománytisztelete romokban áll. Mint a vizes hullámpapír, úgy számolódik fel az Egyház, és nézi a műemlékeit. „Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok (…). Nem a szolgaság Lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek.” (Róm 8,13.15)

Minden kezdet nehéz. De nem kell mindig kezdeni. Mert a Lélek adja a folytonosságot.

Magyar Kurír