Avilai Szent Teréz a lelket olyan várkastélyhoz hasonlítja, amelynek kapuja az imádság. Majd úgy folytatja: ha valaki nem fogja fel, hogy kivel beszél, és mit kér, s ki az, aki kér, és kitől kéri, „az ilyesmit nem nevezem imádságnak, bármennyit mozgassa is ajkait az illető”. Csak mondja, ami a szájára jön, s amit – mivel sokszor mondta – megtanult, de „ezt nem tartom imádságnak”. Jézus a ma olvasott evangéliumban pogány szokásnak nevezi az efféle szószaporítást. Teréz ennél is keményebb, ő azt mondja: az ember ilyen módon elállatiasodik (A belső várkastély, Az első lakás, 1. fejezet). A Mester az imádság mestere is. Imádságban töltött napok során szűkítette le az imát arra a néhány mondatra, amit megtanít az apostoloknak.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria