Útravaló – 2023. november 1., mindenszentek

Mindenszentek főünnepe van. Azokra a testvéreinkre emlékezünk, akik a szentség útján jártak itt a földön, akár ismerten, akár ismeretlenül. Örömünnep a mai: nagy öröm látni, hogy van lehetőség itt a földön arra, hogy Istennek szentelt legyen az életünk, van lehetőség arra, hogy Isten egészen közel kerüljön hozzánk, és egészen átadjuk magunkat neki. Nekünk szegezi ez a nap a kérdést: mi hogyan teljesítjük a szentségre szóló meghívásunkat? Próbálunk-e a mindennapokban Isten parancsai szerint élni, akarjuk-e, hogy Isten legyen az életünk Ura? Igazi bencés ünnep ez a két nap. Mindenszentek ünnepe végeztével a clunyi bencések imádkoztak az összes megholtakért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Mindenszentek ünnepe a megdicsőült Egyház ünnepe, halottak napja pedig a szenvedő Egyházé. A földön még küzdő Egyház megemlékezik mindenkiről: talán nincs is egyetemesebb ünnepe Egyházunknak. Nincs is katolikusabb ünnep a mainál! Most igazán összeér az ég és a föld a liturgiában és a gondolatainkban is, mert ezen a két napon kedves szentjeink és kedves halottaink még jobban Isten országára irányítják a figyelmünket. Mi a titka a szentek életének? Mitől lesz szent egy szent? Divatos fogalom lett manapság az élethosszig tartó tanulás. Azt hiszem, Egyházunk ezt már régen kitalálta és gyakorolta, megmutatta a szentek életében. A szentek az újrakezdés nagy példái. Nem unnak bele, hogy életük végéig neveljék magukat, tanulják az Istennek adott életet. Ők mindig megtalálták, hogyan tehetnek tanúságot Isten szeretetéről. Pedig ők is olyan gyarló emberek, mint mi, de vállalják, alázatosan elfogadják ezt, és nem lemondóan, mint mi tesszük legtöbbször: én már csak ilyen vagyok. Ők feladatot látnak ebben a gyarlóságban. Mert felismerik, hogy Isten többre, jobbra hív bennünket, mint hogy lemondóan, beletörődve éljünk. Isten arra hív meg bennünket, hogy felülemelkedjünk önmagunkon, emberi gyarlóságainkon, és valami nagynak, szépnek legyünk a részesei. Emberségünk csak Krisztussal bontakozik ki igazán. Krisztus követésében ismerjük meg igazán a teljes világot, aminek Isten világa is része. Isten nagyszerű világa a lélek világa, a boldogságok világa. Krisztus boldogságai megmutatják, mennyire nagy távlataink vannak. Távlatunk a mennyek országa, ahol irgalom és vigasztalás, igazság és szentség van, s ez lesz végül a földön is. Korunk nagy szentjeiről sokan elmondják, akik találkoztak velük, hogy mindenkiben meglátták az igazi énjét: a bűneit, a gyarlóságait, de a jót is. Teréz anyáról mondta valaki: „Beléd látott, és azonnal tudta, hogy ki vagy. Az Anya egészen közel hozott saját magamhoz. Csak egy igazi szent tud visszaadni téged saját magadnak.” Isten éppen ezt akarja tenni velünk: visszaadni az életünket, a tiszta, szent, ártatlan életünket, ami Isten képmása. A szentség a mi sorsunk is, ezért is ünnepeljük a szenteket, mert nekik már sikerült, minket pedig támogatnak, hogy mi se adjuk alább.

Magyar Kurír