Útravaló – 2024. augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele, Nagyboldogasszony

„Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és a föld mennybe fölvett királynője lett. Hitünk titka, hogy Szűz Márián, az asszonyi nem legkiválóbbikán sem a halálnak keserűsége, sem testén a romlás nem fogott.”

Mária földi életének befejezésével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat a mennybevétel dogmáját meghatározó bulla szavait veszi át, amikor így fogalmaz: „A szeplőtelen Szűz, aki megőriztetett az eredendő bűn minden szeplőjétől, földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe.”

Az ószövetségi asszonyok közül egyiknek a tisztelete, méltósága sem ér fel Máriáéhoz. Hol van ettől Sára, Hágár vagy Noémi? Kiváló jellemek, egyéniségek, de a kegyelem nem sütött át rajtuk. Megható, ahogy a magyar nyelv kifejezi az Istenszülő iránti szeretetét. Népünk a kereszténységgel való találkozása óta mindig kiemelt figyelemmel fordult a Szűzanya felé. Személyében megnyilvánul az isteni gyöngédség, s hatékony közbenjárással a föld népei mellé áll. Tekintéllyel és kegyelemmel volt telve már a Gyermek fogantatásakor is. Tekintéllyel, mert József nem bocsátotta el sem titokban, sem nyíltan. Kegyelemmel, mert be tudta, be merte fogadni a Szentlélek gyümölcsét. Micsoda emberfeletti erő szükségeltetett annak kimondáshoz, hogy „legyen”! Szintén a tekintély és a kegyelem volt kitapintható a kánai menyegzőn. Ahogy a bor fogytán figyelmezteti fiát, és érik a botrány, a határozottságot feladva továbbítja Jézus óhaját: „Tegyétek, amit mond!”

A feltámadás és a mennybemenetel után az Úr Jézus is egy idő nélküli, korlátlan dimenzióba lépett be. Ezen az úton követi őt szent anyja. Látjuk tehát, hogy az anyai hivatás nagyszerűsége és annak elfogadása valóságosan naggyá, kegyelemmel teljessé tette őt.

Nem csak egyetlen csecsemő mellett virraszt, minden ember felismerheti benne égi édesanyját, aki óvja, védi övéit. Boldogan fogadta méhébe a Szentlélek által fogant Istengyermeket, s ugyanilyen boldogan veszi tudomásul a hitben megszülető gyermekeit. Azokat, akik megtérnek, akik igent mondanak Krisztus sürgető hívására, akik visszatérnek egykori hitükhöz és vallásuk gyakorlásához. Mint az üdvösségtörténelem nagy igent mondója, engedelmességével és hűségével példát is ad nekünk.

Asszonyi mivolta Krisztus felé mutat, de eszébe sem jutna a Szentháromság női princípiuma lenni. A társmegváltó illetlen szerepének magához ragadása pedig végképp távol áll tőle. Küldetésének minden nagyszerűségével együtt Mária mégiscsak ember. Egy ember közülünk. A Santa Maria Maggiore bazilika 5. századi mozaikján megjelenik alakja. A kora középkor román templomaiban ő a Bölcsesség Széke, a gótikus bazilikákban a Mennyek Királynője, míg a barokk díszes templomaiban mint Szeplőtelen Fogantatás és a Mennyekbe fölvett Királyné tűnik fel.

Nemcsak az ünnep neve, hanem a névadója is csodálatosan szép. És mert hivatását folytonosan betölti, ezért lehet a védelme alatt élő Egyház – mint nép – nagy és boldog, s a keresztségben mindig fiaknak életet adó asszony is.

Magyar Kurír