A szentek, sőt a szent pápák is jellemzőek egy-egy korban. Szent X. Piusz pápáról is maradtak fenn vicces történetek. Nem számított a megválasztására, nem is akarta azt. Ennek oka mély alázatossága volt, ugyanis nem érezte alkalmasnak magát a pápaságra. A konklávé előtt egy, a pátriárkával ugyancsak jó barátságban lévő személy azt az óhaját fejezte ki, hogy a Szentlélek súgja meg a bíborosoknak, szavazzanak Sarto bíborosra. „Hm – mosolygott a kedves arcú ősz főpap. – Önnek igen rossz véleménye van a Szentlélekről!” Pápának lenni sem könnyű dolog. A pápák között a legtöbb humorral megáldott, az 1960-as évek elején uralkodó Szent XXIII. János megkérdezett egy legénykét: „Mi akarsz lenni, ha megnősz?” A fiú így felelt: „Azt hiszem, mérnök, vagy talán pápa.” „Legyél inkább mérnök, pápa akárki is lehet, nézz meg engem” – mondta neki XXIII. János. Rögtön a megválasztása után visszavonult, hogy felvegye Róma püspökének hófehér reverendáját, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Igen ám, de az előre elkészített három reverenda egyike sem volt jó rá. Mindenki roppantul zavarban volt emiatt, az új pápa viszont mosolyogva így szólt: „Már látom, hogy a szabók nem engem akartak pápának!”
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria