Útravaló – 2024. augusztus 4., évközi 18. vasárnap

„A keresztény gondolkodás át tudja alakítani a politikai, kulturális és gazdasági társulásokat az élet olyan közösségévé, melyben minden európai ember otthon érezheti magát” (Ecclesia in Europa, 121). „Járjunk az igazság szerint szeretetben” (Ef 4,15).

Csaknem nyolcvan évvel a második világháború befejezése és több mint harminc esztendővel a vasfüggöny leomlása után Európa népei gondok és remények között keresik fennmaradásuk és fejlődésük útját, jövőjüket és boldogulásukat. „Hiúságon jártatják az eszüket” (Ef 4,17b).

Sokan aggodalommal tapasztalják, hogy a keresztény kultúrát, az emberi és az evangéliumi értékeket földrészünkön veszélyek fenyegetik, és gyakran elutasítás fogadja azokat, olykor még az Európai Unió politikusai részéről is. Mi a hitünk alapján is felelősséget érzünk hazánkért és Európáért (MKPK, 2009). „Sötétség borult az értelmükre” (Ef 4,18).

Az aggasztó jelek között Szent II. János Pál pápa a keresztény örökség emlékezetének elvesztését is megjelölte (Ecclesia in Europa, 7). Bizonyos kedvező tapasztalatok ellenére kontinensünk jelentős részén terjed a tudatlanság a keresztény hitet illetően. A média gyakran rágalmakkal teli információkat közöl a keresztény hitről, félretájékoztatva a közvéleményt hitünk tartalmáról és az egyházi valóságról. Az állami intézmények keretein belül történő hitoktatásnak is számos korlátja van (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa). „Te törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet” (1Tim 6,11–12).

A földrész elkereszténytelenedését sorozatos jogi és olykor fizikai támadások kísérik, amelyek a hit látható jelei ellen irányulnak. A keresztényellenesség jelenségeit vizsgáló európai központ a keresztényekkel szembeni diszkrimináció és erőszak számos esetéről szerzett tudomást a földrész szinte valamennyi országában. Gyakran előfordul, hogy a bíróságok visszautasítják a támadások keresztény áldozatainak való segítségnyújtást. A vallási okokból elkövetett erőszak és diszkrimináció eseteinek túlnyomó többsége Európában a keresztények, főleg a katolikusok ellen irányul. „Elidegenedtek az istenes élettől” (Ef 4,18b).

Az elkereszténytelenedés nem pusztán spontán folyamat. Szent II. János Pál pápa az Ecclesia in Europa című apostoli buzdításában még megelégedetten nyugtázhatta mindazt, amit az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan leszögeztek (12), ám ma aggodalommal állapíthatjuk meg az emberi jogok úgynevezett harmadik és negyedik nemzedékének felbukkanását. Ezeknek nincs világos kapcsolatuk a humánus és keresztény világnézettel, sem az objektív moralitással, amelyet a természetjog is magába foglal. Azt feltételezik, hogy az ember véleményével és vágyaival független – saját valóságának viszonylatában is. A keresztény emlékezet elvesztése együtt jár olyan antropológiai változásokkal, amelyek egy audiovizuális kultúra következményei, és amelyek gyengítik a logikus gondolkodást, a világos fogalmakat. Ez a folyamat nagy kockázatokkal jár a polgári társadalom számára is (Ecclesia in Europa). „Vessétek le a régi embert és öltsétek fel az újat” (Ef 4,12).

Európában az emberek éhezik és szomjúhozzák a reményt, éppen a demográfiai csökkenés, a lakosság elöregedése, a gazdasági válság, a kulturális és vallási identitás meggyengülése miatt. „Semmiféle gonosz beszéd ne hagyja el a szátokat” (Ef 4, 29).

Az európai államoknak meg kell találniuk a menekültek iránti szolidaritás hatékony formáját. A gazdasági válság miatt sok kérés érkezik a keresztény közösségekhez, amelyeket nem mindig tudnak kielégíteni. Szükség van a gazdag és szegény országok közötti szolidaritásra. „Világosság vagytok az Úrban” (Ef 5,8). 

Magyar Kurír