Gyerekkoromban még találkoztam régi, fatáblás Bibliával, amelynek a hátsó lapjain olyan emberek nevei szerepeltek tintával beírva, akik a Szentírás tulajdonosának családjához tartoztak. Vagy származásuk, vagy házasságuk alapján került a nevük a Bibliába, dátumokkal és rövid megjegyzésekkel (ahogyan a terjedelem engedte). Emlékszem, kérdezgettem a nagymamámat, hogy kik azok, akik be vannak írva. Mindegyiküket már ő sem ismerte. Valójában feledésbe merültek már, de a nevük még szerepelt a Nagykönyvben. Ezt a fajta személyességet hordozza Jézus nemzetségtáblája is. Ahogy olvassuk, érezzük a rokonságot a benne szereplőkkel, és a névsor nemcsak azt igazolja, hogy ő valóban ember, hanem minket magunkat is bevon az érintettek közé.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria