Érdekes látni, hogy azok a szentek, akik érzékenyek voltak a természetfeletti jelekre, nem voltak érzéketlenek az élet természetes rendjének jeleire. A képmutatók viszont az égieket és a földieket mindig kijátszották és kijátsszák egymással, ha az egyiket megkapják, a másikat hiányolják, vagy éppen még nagyobbat akarnak, hogy addig se kelljen hinni. Így voltak ezzel az evangéliumi szakasz mai szereplői, akiknek a kenyérszaporítás nagy jele sem volt elég. Milyen természetes és természetfeletti ajándékokat kaptam Istentől? Mennyire engedem, hogy ezek beépüljenek az életembe? Ha állandó hiányérzetben élek, vajon ez nem azért van-e, mert igazából nem akarok hinni, elfogadni, változni?
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria