Útravaló – 2024. január 17.

Dávid és Góliát történetét hallva eszembe jut a következő: A régi mindig nagy, behemót, legyőzhetetlennek tűnő és megkerülhetetlen. Olyan, ami kinőtte a világot. Az új mindig kicsi, sérülékeny, ügyetlen, és látszólag semmi esélye. De a régi törékeny is, merev és unalmas, ezért meg kell szűnnie, hogy szépen vagy csúnyán, egyre megy. Az új pedig izgalmas, szellemes, idegesítő és intézményellenes. Melyiknek van igaza? Mindkettőnek, de nem egyszerre. Az új létrehoz újfajta életszabályokat, amelyeket többé-kevésbé meg is merevít, így óhatatlanul régivé válik. Ha idővel nem lép le a színről, fojtogatni kezdi a születő újat. Isten nélkül vagy régiek vagyunk, vagy újak. Istennel valami mások.

Magyar Kurír