Saul megtérésének ünnepén eszembe jut, hogy milyen sokszor hozunk végső ítéletet emberekről. Milyen könnyen minősítünk másokat néhány cselekedetük alapján. Nekik nem engedünk kibúvót, de mi mindig találunk magyarázatot a viselt dolgainkra. Mindennapjainkba beleszövődött egy ilyesfajta kettős mérce. Spontán működik, valamiféle önvédelem ez a részünkről. De ha így van, engedjük meg másoknak is; mindig adjunk egy újabb esélyt, mert a részletekből az emberek esetében nem mondhatjuk meg, milyen az egész. Mi nem „működünk”, mert nem gépek vagyunk, hanem végtelenül érdekes és izgalmas élőlények, akiket Isten létbe hívott és fenntart. A mai ünnepen vegyük sorra, hány és hány ember él a környezetünkben, akit a közvélemény már „kivégzett”, s aztán az illető valami olyat tett, amit mindenki kénytelen elismerni.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria