Az idős Pál apostol Timóteusnak és Titusznak szellemi végrendeletként ír leveleket. Mi mit hagyunk a szeretteinkre, az utánunk jövő nemzedékekre? És itt nem feltétlenül ingóságokra meg ingatlanokra gondolok, hanem valami másra. Megvan-e bennem rugalmasság arra, hogy nem érlelem túl a dolgokat, hanem merem rábízni az utánam jövőkre? Rengeteg keserűséget okoz, ha valaki képtelen belátni, hogy egy helyzetből tovább kell lépnie, mert az élet már túllépett rajta. Ő viszont hagyományőrzés vagy ki tudja milyen címen ragaszkodik pozíciókhoz, tárgyakhoz, szemlélethez. Jézus nem erre tanít. Egyedül Isten az örök, mi pedig zarándokok vagyunk. Egy darabig visszük a hátizsákot, azután átadjuk valaki másnak, és rábízzuk, hogy mit kezd vele.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria