Útravaló – 2024. január 28., évközi 4. vasárnap

Jézus olyan módon mutatja meg a hatalmát, amelyre vallásalapító korábban nem tett próbálkozást. Kiűzi az ördögöket, megszabadítja az embert a befolyásolás mindenféle formájától. A gonosz lelkek önállótlanok. Csak úgy tudják megmutatni a hatalmukat, hogy megszállják az embereket. Nem képesek teremteni, csak a már meglevő teremtményeket tudják tönkretenni, persze ha hagyják magukat.

Mostani eszünkkel nem tudjuk felfogni, hogy miféle fordulat lehetett az angyalok bukása. Még hiányzik belőlünk az ehhez szükséges dimenzió. Egy viszont biztos: Isten mindent jónak teremtett, de az értelmes teremtményeknek adott szabad akaratot. Mondják is egyesek, hogy éppen ez volt a baj: a szabad akarat. Isten túl hosszú gyeplőre engedte az angyalt és az embert. Minél inkább élő teremtményt indít el, annál nagyobb mozgásteret ad neki. Dönthet így és úgy is. És az is megtörténik, hogy előbb Isten ellen dönt, majd Isten mellett, és ez a mi szerencsénk.

Beszélnék röviden modern démonainkról, a függőségekről. Biztosan van, akinek ez a könyökén jön ki, és azt mondja: már itt is? Az Adoremus hasábjain is? Miért nem elég, ha a pszichológusok rendelőiben kerül elő ez a téma? Azt mondom, hogy nem elég, mert életünket sokkal jobban befolyásolják a függőségek, mint azt korábban gondoltuk. Tudom, mert magam is átélem ezt, amikor a saját függőségeimtől próbálok szabadulni. Ha valakit érdekelnek a részletek, a rendelkezésére állok.

Kizárólag szeretetteljes légkörben tudunk élni és fejlődni. Így lettünk megteremtve. Nem elég az igazságos légkör, nem elég a szabályok által kialakított életkeret, valami több kell. Ezek az előbbiek fontosak, de nem boldogítanak. Csak úgy tudunk boldogok lenni, ha feltételek nélküli bizalom fogad bennünket. Ha ennek híjával vagyunk, akkor szeretetpótlékokat keresünk. Itt lépnek be az életünkbe a függőségek. Vannak kényszeres magatartást hozó függőségek és kémiai függőségek. Az első csoport végtelenül sokféle lehet, a második már kevésbé. Amikor kémiai szert fogyasztunk (alkohol, drog, nyugtató, altató, stb.), már valamilyen túlszabályozott vagy uralkodással terhelt környezetre válaszolunk. Menekülni nincs hová, a helyzet elviselhetetlen, jöjjenek hát a kémiai szerek. Átmenetileg megoldást kínálnak, úgy is mondhatnám, hogy jutalmaznak, csak hát milyen áron! Próbáljon csak valaki hirtelen beszüntetni bármilyen kellemes szórakozást vagy akár káros szenvedélyt. Nem fog menni. Sokan ezért nem mernek társaságba menni, vagy elutazni ide-oda, mert akkor kénytelenek volnának kimozdulni a komfortzónájukból. Fel tudjuk-e számolni teljes mértékben a függőségeket? Azt gondolom, hogy nem, de állandóan dolgoznunk kell ezen. Amikor a fiatalokat igyekszünk megóvni a függőségektől, jól tesszük. De nem szabad azt gondolnunk, hogy a felnőttek kívülállók, és ők mentesek az efféle dolgoktól. Csak a felnőttek függőségei talán szalonképesebbek, és a társadalom így jobban elfogadja azokat. Hogy hol a határ hobbi és függőség között, nem tudom, hogy a rossz szokás mikor lendül át függőségbe, nem tudom. Azért nem tudom, mert amikor ezekkel éltem, nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz a hosszú távú hatásuk. Csak amikor próbáltam abbahagyni ezt vagy azt, kegyetlenül nehezen ment. Általában csak mások segítségével sikerült.

Egyre világosabban látom, hogy egyedül Jézus Krisztus szabadító ereje képes túljuttatni bennünket ezeken a megkötözött élethelyzeteken.

Magyar Kurír