Ez a bizonyos Semei teli szájjal szidja Dávidot. Dávid megtehette volna, hogy egy pillanat alatt eltünteti őt az útjából. De nem teszi, hanem úgy fogja fel a dolgot, mint Isten jelzését. Vannak helyzetek, amikor a szép szóra nem hallgatunk, és csak arra fogunk válaszolni, ha tokostul nyitják ránk az ajtót. Ha valamilyen szerencsétlen vagy önsorsrontó szokásba beleragadunk, akkor már tényleg képtelenek vagyunk hallgatni a szép szóra, mert eltompultak az érzékszerveink. Tudatosan tompítottuk el őket, pontosan azért, hogy hagyjanak már nyugton bennünket egy időre. Ha egy ember magába zárkózik, nem mindig van mód arra, hogy megkeressük a lelkének kulcsát, egyszerűen rá kell törni az ajtót. Mint a tűzvészben lévők kimentésekor.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria