Az óvodában a nevünk helyén jelek szerepelnek: virág, cica és így tovább. A kollégiumban csupán számokat kaptunk a ruháinkra, hogy mosatáskor el ne keveredjenek. A régi időkben monogramot varrtak a zsebkendőre, a párnára vagy valamely becses ruhadarabra a kedvesnek. Ha szeretünk valakit, szívesen becézzük. A Bibliában is gyakran történik így. A mai evangéliumban azt halljuk, hogy Erzsébet nem Máriának szólítja a megpillantott ifjú rokont, hanem így fordul hozzá: Uramnak anyja. Jézust pedig így említi: méhednek gyümölcse. Ha elindulunk ezen a szálon, eljutunk egészen a Loretói litánia hosszú felsorolásáig, amelyben kultikus jelek foglalják magukba a legkedvesebb nevet, Jézus édesanyjának, Máriának nevét.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria