Kövekkel támadnak az ellen, aki a hegyeket alkotta, tanítványai húsvét után viszont felismerik, hogy Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett (ApCsel 4,11). A kősír tanúja a feltámadásnak, mintegy emlékeztetőként a keresztény számára: mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által (1Pét 2.5). Ezért István diakónus a kövek hullásában már Krisztus jövetelét látja: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet, és úgy közeledik Urához, ahogy Ő Atyja felé fordult: Uram, ne ródd fel nekik bűnül! (ApCsel, 7,59–60). A passióban elvetett búzamag termést hoz a tanítványban.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria