Útravaló – 2025. január 19., évközi 2. vasárnap

A múlt héten Jézus megkeresztelkedésének történetét hallottuk. Ma azt látjuk, hogyan tanúskodott róla és feladatáról Keresztelő János. A Keresztelő élete és minden ténykedése az „eljövendőt” szolgálta, azt, aki utána jön, s hatalmasabb nála.

Ki valójában Jézus Krisztus? Mi a küldetése? Az Atya tanúskodik mellette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” S egy teremtmény, Keresztelő Szent János is ezt mondja: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!” Jézust az Atya a szeretett Fiaként mutatja be, János pedig ártatlan bárányként, aki áldozat lesz a bűnök kiengesztelésére. Szó sincs tehát a zsidók által várt Messiásról, aki azért jön, hogy Izraelnek hatalmat és földi dicsőséget adjon mint földi király vagy hadvezér. Izajás „Jahve szolgáját” hirdette meg, aki magára veszi az emberek gonoszságait, és halálával fizet azokért. Áldozata által nem csupán Izraelnek ad világosságot és üdvösséget, hanem az egész emberiségnek. Izajás prófétának az Isten szolgájáról, a Messiásról szóló éneke Jézus Krisztusban lett valósággá. Ő hozott szabadulást és üdvösséget minden embernek. A világosság mindenkinek világít! A Keresztelő tanúságot tett Jézusról! Én felismerem-e őt?

Szent Pál úgy értékeli apostoli szolgálatát, mint Jézus Krisztustól kapott megbízatást. Minket is Isten hívott meg arra, hogy Krisztus testének tagjai legyünk, és így szentekké váljunk! A hit és a keresztség tehát megszentel téged, és meghív Isten szolgálatára. Kegyelmi adományaiban Egyházunkban részesülünk. A Jézushoz és az Egyházhoz tartozást ezért nem lehet különválasztani! A láthatatlannal való kapcsolat a láthatóban jut kifejezésre. Mi vagyunk az ő keze, tanító szava és szenvedő teste. A szentáldozásban eggyé válunk vele!

Akit Isten a próféták ajka által „szolgájának” nevez, ugyanaz, mint akit Isten az idők teljességekor „szeretett Fiaként” mutat be a világnak. Krisztus nagysága láttán a Keresztelő felismeri saját kicsinységét, és megvallja: „A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Ő „Isten választottja”, aki nem vízzel, hanem Szentlélekkel keresztel. János hármas tanúságot tett Krisztusról. Isten Bárányának nevezte, aki elveszi a világ bűneit, vagyis igazi megváltó. Azután így tanúskodik róla: „láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá, és rajta is maradt”. Ebben az is benne van, hogy Jézus teljesen birtokolja a Szentlelket, akit mindannyiunknak közvetít a keresztségben. Ő Isten választottja, sőt szeretett Fia, tehát benne beteljesedett az ószövetségi jövendölés.

Jézus tehát elmegy a Keresztelőhöz. Beáll a bűnösök közé, ő, aki bűn nélkül való! Itt mutatkozik be, és egész földi életében a bűnös emberek között tartózkodik. Értünk, bűnösökért jött. Aztán belemerítődik János által a Jordán folyóba, ahová azért mentek oly sokan, hogy bűneiket szimbolikusan lemossa a víz megtisztító közege. Jézus pedig azzal, hogy belemerül ebbe a közegbe, értésünkre adja: magára veszi minden bűnünket, hogy majd a kereszten eltörölve azokat, és következményüket, a halált, megváltson minket.

„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” – halljuk minden szentmisében a Keresztelő szavait. Megváltásunk műve így folytatódik.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír