Az összetört és csalódott apostolok között nem bír már ott lenni Tamás. Mit lehet ilyenkor mondani, és mire jó a közös kesergés? Düh és frusztráció lehet benne: miért nem tettünk semmit, miért hagytuk, hogy eddig haladjanak az események? És akkor különöset tapasztal: társai újra lelkesek lesznek, valami olyan történt velük, amit ő is át akar élni. Vajon észrevesszük közösségeinkben a feltámadt Krisztust? Mit kezdünk a sebekkel, amiket a másikon látunk? Mit kezdünk a saját sebeinkkel? A feltámadt Krisztus nem eltünteti a szenvedésének emlékét, hanem jellé teszi. Az életre vezető útnak fontos része a szenvedés. Kérjük a kegyelmet: úgy tudjunk látni, hogy a hitünk erősödjék általa!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria