Jézus imájának különleges bensősége volt, hiszen Atyjával beszélgetett, a megtestesülés miatti kiüresedésben különösen is rászorult az imára mint kapcsolattartási módra. Valamelyik szent író fogalmazta meg: az imádság szegénységünk kiáltása Istenhez. A rászoruló ember könnyebben tud imádkozni, mint az önmagával eltelt ember. Nyilván ez így nem jó, mert ha jól mennek a dolgaink, akkor hálát kellene adnunk Istennek, ami szintén imádság. Jézus mondja: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Akik lélekben gazdagok, és úgy érzik, senkire sem szorulnak rá, feltehetőleg szintén imádkoznak, de nem lehet tudni, mikor és kihez. Mindenesetre úgy lépnek fel, hogy rajtuk keresztül ne legyen észrevehető senki, még Krisztus sem. Nem áttetszőek. Mindenki oda irányítja az imádságát, ahonnan az üdvösségét várja.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria