Útravaló – 2025. június 15., Szentháromság vasárnapja

Válasszuk szét a forrást, a folyót és a torkolatot! Nem lehet. Válasszuk szét a múltat, a jelent és jövőt! Nem lehet. Válasszuk szét a hitet, a reményt és a szeretetet! Nem lehet. Válasszuk szét a munka kezdését, a munkát és a munka befejezését! Nem lehet. Valahogy ilyen a szentháromságos Isten is. Három, mégis egy. Egy lényeg, de három személy. Ez az egység és hármasság életünk minden rezdülésében fellelhető. Ritmusokat fedezünk fel mindenben, ami él, és ez a Szentháromság lenyomata a világban.

A hetvenes években voltam általános iskolás, még akkor is azt tanították olvasásórán, hogy a fogalmazás három részből áll: bevezetésből, tárgyalásból és befejezésből. Ez is egy bújtatott hitvallás a Szentháromságról.

Hosszan lehetne folytatni a sort, csupa hármas egységekből áll az életünk. A bűn annyi, mint ennek a hármas egységnek a felrúgása, illetve a jelen pillanat végtelenítése a múlt és a jövő rovására. Amikor az ördög azt mondja, hogy nyíljon fel a szemetek, azt akarja, hogy tegyük végtelenné a jelent. Nézzük meg, hogy a szenvedélybetegségek nem erről szólnak-e. Vagy amikor azt mondjuk, hogy most élj, élj a mának. Azaz ne foglalkozz múlttal és jövővel. Ragadd meg a jelen pillanatot, ezt a törést a múlt és a jövő között. Nem lehet. Végtelenül rövid. Ezt a végtelen rövidet tedd végtelen hosszúvá, és kész a mennyország.

A bűn annyi, mint a Szentháromságot szétszedni, hogy a tiszta istenséget birtokolhassuk. Elfelejteni a Fiút, Jézust, ne parancsolgasson, a bűnben nem kell testvér, az akkor is egyedüli tett, ha csoportosan visszük véghez, mert a haszon és az élvezet nem osztható meg. Nézzük meg, hogy egy portya után csoda marakodásba kezdenek a rablók. Mindnek kellene minden, aztán mindegyik rákeni a dolgot a többire. Ha viszont elfelejtjük Jézust, akkor elfelejtjük az Atyát is. A bűnben örvendező ember nem tűri, ha fentről nézik. Nem kell apa. De a legsúlyosabb az egészben az, amikor elfelejtjük a Szentlelket. Ebben az a szörnyű, hogy amíg a Fiút és az Atyát el lehet taszítani, addig a Szentlelket nem lehet, mert bennünk él, pláne azokban, akik megkeresztelkedtek. A Szentlélek Isten asszonyi arca. Aki lélektelen, az valahogy olyan, mint akinek nincs édesanyja. Olyan, mintha nem is jött volna rendesen világra.

Isten azonban bennünk él, és szeretetével állandóan mozgat is, hogy legyünk jobbak. Ezért képesek vagyunk a bűnbánatra. Az ember viszont szabad lény. S képes annyira megdermedni, hogy Isten minden kísérlete visszapattan róla. Ha valaki a végsőkig kitart a rosszban, akkor elzárja magát a mennyországtól, ahol éppen azokkal találkozna, akik ráébredtek a Szentháromságra.

Vannak Atya, Fiú és Szentlélek típusú emberek. S nem biztos, hogy az emberiség harmadolható lenne e tekintetben. Az Atya típusúak a kezdeményezők, modern szóval az ötletgazdák, akiknek a fejéből kipattan valami. A Szentlélek típusúak azok, akik a megkezdett dolgokat végigviszik. A magukét és másokét is. Akár egy hivatalban. Egy vezető embernek kell sok alkalmazott, s kellenek, akik az elvégzett munkát valahogy öszszesítik és átadják máshová.

Nem jó, ha a különböző típusú emberek marakodnak. Van, aki kezdeményező, de nem nagyon tudja végigvinni és befejezni a folyamatokat, van, aki inkább a mások által elkezdett dolgokat viszi előre, s vannak, akik „problémamegoldó” típusok, a mások által összekuszált ügyeket képesek lezárni és jó végre vinni. E három típus összetartozik, és Jézus szellemében egyik sem moroghat a másikra, mert nem vagyunk mindenben tehetségesek. Egymásra szorulunk, emberi keretek között így mutatjuk meg a Szentháromság belső szeretetegységét, amely kiárad a világra.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír