Útravaló – 2025. május 25., húsvét 6. vasárnapja, tömegtájékoztatási világnap, gyermekek világnapja

Ki a Szentlélek? Vagy mi a Szentlélek? Kicsoda vagy micsoda? Elsőre, mint a kisiskolások, több hívő is azt feleli: galamb, vagy – jobb esetben – lángnyelv. Csak igazán keveseknek jut eszükbe Szent Pál meghatározása: „igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17), ahogyan arra is csak kevesen gondolnak, hogy az apostol ezt Isten országáról írja. A Szentlélek nem valami, nem egy tűzcsóva vagy lángnyelv, nem is galamb, mert mindezek csak jelei a szentségi közösségi jelenlétnek.

Drága Szentlélek, hogy is botránkozhatnék meg benned, aki a jobbik és csakis a jobbik felé terelgetsz engem! Aki nem engeded szívemet-lelkemet betölteni a világ értékeivel – legyenek azok bármilyen tiszták és nemesek –, mert a te ajándékod a szent. Járj előttem, kísérj engem és kövess, hogy a szentség útját járjam!

„A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek” (Jn 14,26). Ennek a most olvasott tanításnak ez a lényege. A Szentlélek nyitogatja a fülünket, a lelkünket, hogy ne csak meghalljuk, hanem megértsük és meg is valósítsuk az Úr szavát.

Csodaszámba mennek az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélései, melyek arról szólnak, hogyan fogadták be, hogyan vált életet alakító tényezővé Isten igéje. „A tanítványok elteltek örömmel és Szentlélekkel” (ApCsel 13,52) – olvassuk Pálról és Barnabásról. Pálnak Ananiással való találkozása pedig így történt: „Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (…) azért küldött engem, hogy újra láss, és eltelj Szentlélekkel” (ApCsel 9,17).

A korholás és az elégedetlenség is visszavezethető a Szentlélekre: „Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltatok a Szentléleknek” (ApCsel 7,51).

A Szentléleknek ugyanakkor kísérőjelensége a béke: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljetek!” (Jn 14,27)

A béke olyan érték, amit csak a jóval lehet előmozdítani. Érték a személyek, a családok, a föld nemzetei és az egész emberiség javára. De védeni és munkálni kell azáltal, hogy a jót választjuk, és azt tesszük meg.

„A rossz nem egy ismeretlen erő, amely a világban valamilyen gépies jelleggel, meghatározhatatlanul működik. A rossz az ember szabadságán keresztül nyilvánul meg, és éppen ez az a képesség, amely az embert a föld összes többi teremtményétől megkülönbözteti. A rossz jelenléte központi kérdés, és folyamatosan végigkíséri az ember útját” – fogalmazza meg a 2005. évi béke világnapjára írt üzenetében Szent II. János Pál pápa.

Ugyanitt mondja: „A teremtett javaknak méltányos módon kell tehát eljutniuk mindenkihez, az igazságosság vezetésével, a szeretet kíséretében.” A rossz egyik megnyilvánulási formája a béke elleni acsarkodás, az erőszakkal való fenyegetés. Ugyancsak a béke elleni megnyilvánulás a közös épített javak (erőművek, közművek) feletti egyeduralom.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír