Útravaló – 2025. március 16., nagyböjt 2. vasárnapja

Három hegycsúcs van. Az elsőre a sátán viszi fel Jézust, és megmutatja neki a világ valamennyi hamis pompáját. A második csúcsra, a színeváltozás hegyére Jézus viszi fel három tanítványát, s megmutatja nekik arca ragyogását. A harmadik az Olajfák hegye, ahol a vérrel verejtékezés drámája történik. A három csúcsot a szenvedés köti össze.

A nagyböjti negyven napban tehát három hegy szerepel. A megkísértés hegyén megismerjük azt a virtuális világot, amely mindig kínálja magát, de soha nem lesz a miénk. A reklámok világát látjuk, amely azzal hiteget és kecsegtet bennünket, hogy csak nyomj meg egy gombot, hívj föl egy számot, küldj egy e-mailt, lájkolj egy eseményt, és tied lesz, amire vágysz. Ezt a csapdát kellene elkerülni valahogy! A baj az, hogy ez a legelső hegycsúcs. Nekünk, a már idősebbeknek szerencsénk van, mert ez a „digitális narkó” akkor jött, amikor már túl voltunk azon az életszakaszon, amelyben még minden tapad az emberre. A fiatalok közül sokan fennakadnak ezen a hegycsúcson. Megállnak, és azt mondják: jaj, de szép, ne menjünk tovább sehova, itt táborozzunk le, ez való nekünk, ez a mi helyünk! S azonnal egy olyan világban találja magát az illető, amelyben mindenki őt nézi. Azt hiszi, ő a világ közepe, pedig csak azt látja, hogy mindenki őt nézi, ő pedig meztelen.

Egyes szentírás-magyarázók úgy tartják, hogy a színeváltozás hegye igazából a feltámadás utáni Krisztust mutatja meg Péternek, Jánosnak és Jakabnak. Érdemes sorba venni tehát ezeket a hegyeket, hiszen a negyven nap ezeket köti össze. A mi böjtünk is megkísértéssel kezdődik. Ahogyan a sátáni kísértésben három lényeges és jellegzetes szempont tűnik ki, a megélhetés megoldása hatalmi eszközökkel: mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré. A második elem, a templom párkányáról magát levetni késztető kísértés azt üzeni nekünk, hogy az ember alapvető vágya a biztonság, az, hogy rendben vagyok, védett vagyok, hogy a világban megvan az a miliő, amely a tenyerén hordoz. Ez a második kísértés, amire az Úr Jézus nemet mond. A harmadik a legizgalmasabb, a hatalom kísértése, amely szintén benne van minden emberben, kicsiben és nagyban egyaránt. Szeretné birtokolni a dolgokat, szeretné úgy tekinteni a körülötte lévőket, hogy az övéi. Szeretné, de nem áll meg itt, hanem egyre tágul azon dolgok köre, amelyeket a magáénak szeretne tudni, s végül a mindenséget akarja. Ez a csábítás vagy kísértés Jézusnál is megjelenik, ám ő azonnal visszautasítja, határozottan és nyersen. Ezt csak így lehet.

A megdicsőülés hegye, Urunk színeváltozásának hegye, amiről a mai evangélium beszél, nemcsak Péternek, Jánosnak és Jakabnak szól, hanem mindenkinek, akinek nehézsége van, aki fél a jövőtől. Jézus megmutatja a szenvedésen túli önmagát, azért, hogy tanítványai ne féljenek a szenvedéstől. Urunk színeváltozásának története mindnyájunk története. Isten mindnyájunkat meghív, hogy menjünk föl vele a hegyre, hogy szemléljük, lássuk, figyeljük meg, és hallgassunk bele abba a beszélgetésbe, amelyet Mózessel és Illéssel folytat. Nekünk is szükségünk lehet olyan Mózesre és Illésre, akik azt az utat járták, amit most mi járunk. Lehet, hogy a tanárunk ez a Mózes, a lelkiatyánk, az egyik rokonunk, ismerősünk, barátunk vagy hivatali elődünk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír