Útravaló – 2025. március 2., évközi 8. vasárnap

Az evangéliumban hallott közmondásgyűjtemény csupa bölcsességet ad Jézus szájába. Lukács evangélista tudatos szerkesztő, ezért nemcsak a mondások összeillesztésében, hanem az evangélium egységében betöltött szerepét illetően is érdemes odafigyelnünk arra, amit mond. Az ellentétpárok némelyike, amelyeket itt felsorol, egyszerű evidenciák, amiket mindnyájan ismerünk. Például: vezethet-e vak világtalant? Máris mondjuk, hogy nem. És magunk előtt látjuk Pieter Brueghel híres festményét, amelyen vakok és világtalanok egymás után gödörbe esnek a társuk vezetésével. Előfordul, hogy vakot vezetünk, de az nem, hogy a vak vezeti a látót. Vak embert vezetni sem egyszerű dolog. A magunk eszével úgy gondoljuk, hogy belekarolunk és vezetjük. A vak azonban fordítva gondolja: ő karol belénk, s mi csak menjünk nyugodtan, ő majd követ minket, a mozgásunkból érzi az irányt. Ez olyan finomság, amit többször kellene gyakorolnunk ahhoz, hogy megértsük: az esetek többségében senkit sem kell vezetnünk, azonban úgy kell járnunk, hogy aki belénk kapaszkodik, az nyugodtan tehesse ezt.

Nagyon szép, amikor egy győztes sportolót, egy kitüntetett írót, festőt vagy tudóst a díjátadáskor pódiumra hívnak. Ilyenkor már-már felülírva érezzük az evangéliumban hallott igazságot, hiszen a legtöbb esetben a tanítvány nagyobb lett a mesterénél. Csakhogy amikor a díjazott megszólal, az első szava rendszerint az, hogy köszönetet mond mesterének, családjának, a csapatnak, mindazoknak, akiknek érdemeik vannak abban, hogy ő most itt állhat. A valóság olykor rácáfolni látszik Lukács evangélistára, hiszen a tanítvány nagyobb lett, mint a mestere. Ám ezekben az esetekben gyakori, hogy a tanítvány maga fölé emeli a mestert, amikor név szerint megköszöni neki a munkáját, megvallva, hogy nélküle képtelen lett volna ekkora saját teljesítményre. Nem kell sokat magyarázni, hogy hálátlanság és ostobaság, ha kitűnő teljesítményét valaki önmagának tulajdonítja. Más helyütt azt mondja Jézus: egy a ti mesteretek, a Krisztus. Végső soron ide kell eljutnunk elismeréseinkben.

Vannak kellemetlen emberek, akik folyamatosan szembesítenek bennünket a hibáinkkal, gyarlóságainkkal. Megpróbáljuk mosolyogva hallgatni őket, mert tudjuk, hogy mi is találnánk hibát bennük, ha keresnénk. A világ így van összerakva, egyesek elvétik József Attila gyönyörű mondatát: csak másban moshatod meg arcodat – s ehelyett úgy vélik: csak más hibájában leled örömöd. Mintha más hibája kisebbítené a sajátunkat. A szálka a gerendát. Azt is tapasztaljuk, hogy újabban a jó fa is hozhat rossz gyümölcsöt. Olyan nagy mértékű az ökológiai károsodás, hogy sokszor a gazdák is döbbenten kérdezik: miért nem terem a fa, vagy miért ilyen silány gyümölcsöt terem?

Nos, a héten hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjt. Ez az időszak alkalmas arra, hogy a hallott bölcsességeket a magunk javára fordítsuk, és jó vezetőt válasszunk. Ne felejtsük el, az előző nemzedéknek köszönhetjük, akik vagyunk, és legyünk óvatosak, mert nemcsak a rossz fa hozhat rossz gyümölcsöt, hanem a tiltott fa is hozhat jónak és szépnek látszó gyümölcsöt, amitől aztán bajunk lesz. Farsang vasárnapja olyan, mint amikor a gyöngyhalász lemerül a mélybe, előtte azonban vesz egy jókora levegőt. Figyelem, szerdán merülünk!

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír