Útravaló – 2025. szeptember 28., évközi 26. vasárnap

Iskolásoknak nagyon plasztikusan magyarázható a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló bibliai példázat. Az elbeszélés úgy kezdődik, mint egy mese. A gazdag ember dúskált a javakban, egy koldus pedig az éhenhalás határán vegetált. Milyen érdekes, hogy a gazdag embernek nem tudjuk a nevét, míg a koldusét megőrizte a hagyomány. Eddig az elbeszélés, mondhatnánk. Kezdetben tipikus módon építkezik a történet. A meglepetés a 23. verstől éri a hallgatót. Az Ábrahám és a gazdag ember között kialakuló párbeszéd az igazságosság alapján nyugszik, és a feltámadás hitében fejeződik be. Vagyis a földi dolgok autonómiáját megőrizve az isteni szférába helyezi annak végső kibontását. Egyértelmű, hogy a hallgatóság Lázár pártján áll, és a kibontakozó vitában is Ábrahámot választotta. A földi nyomorúság után várható az igazságtétel.

A Timóteushoz írt első levélben két fiatal püspök bátorítja egymást. A most hallgatott levélrészlet előtt egy nagyon komoly megállapítás áll: minden baj gyökere a kapzsiság. London, Amszterdam, New York és a többi nagy kereskedelmi és pénzközpont felemelkedését távoli népek kizsákmányolása, rabszolgasorba taszítása tette lehetővé. A válságban lévő Európa megújulását XVI. Benedek pápa szerint is mielőbb el kell indítani. De a megújulás nem rekedhet meg a gazdaság és a pénzügyek átfésülésénél, hanem a tudomány, a kultúra, az emberről vallott felfogás valamennyi területét és Isten jelenlétének tudatosítását kell érintenie. Szükséges kivonni a kapzsiság szelét a gazdaság és az elosztórendszer vitorlájából. Az egyéni erkölcs tételeit az emberi kapcsolatokra, így a gazdaság területére és a természet védelmére is ki kell terjeszteni.

Isten embere, menekülj a kapzsiságtól (1Tim 6,11)! Ennek a gondolatnak a következményeként el kell utasítani a nemzetek feletti hatalmak létét, beleértve a gazdaság szereplőit is. Új elosztási viszonyokat kell felállítani. Végezetül pedig az embert kell a munka és a termelés fölé helyezni.

Törekedni kell az igazságosságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre és szerénységre, harcold meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet (1Tim 6,11b–12)! Bizonyítja ennek a felsorolásnak az életrevalóságát és időtállóságát, hogy mind a mai napig érvényes követelmények. Nemcsak az egyes ember Istenhez való viszonyát határozzák meg, nemcsak ehhez tűzik ki a karókat, hanem az egyes országok, nemzetek, csoportok egymás közötti viszonyához is. Az Egyház társadalmi tanítása és a pápák szociális körlevelei – ha időnként késedelemmel is, de – megfogalmazzák azokat az elveket, amelyek egy igazságosabb és testvériesebb világ fölépítését és művelését írják le. A „kettes kasszánál”, a végső elszámolásban kivétel nélkül mindenkinek számot kell majd adnia a rábízott talentumokról. Krisztusnak, az igaz bírónak az eljövetelekor, aki a királyok Királya és az urak Ura, mindenki elszámolni tartozik. Neki e világ gazdagjai számára is van üzenete: ne legyenek nagyképűek, ne bízzanak mulandó gazdagságban, hanem tegyenek mások javára.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír