Útravaló – 2026. február 15., évközi 6. vasárnap

Egészen sokrétű tanításgyűjteményt kap az evangélium mai hallgatója Krisztus Urunk jóvoltából, Egyház Anyánk közvetítésével. Egyszerre hallva a magas szintű követelményeket, azok az idők juthatnak eszünkbe, amikor az iskolában emberesen megpakoltak bennünket tanulnivalókkal, és persze a számonkérés biztos ígéretével is, mire a gyermeki gondolatok közt már hazafelé az motoszkált: hogyan oldjam meg, hogy ez a rengeteg minden a fejembe szálljon a jelzett határidőre úgy, hogy arról minél jobban számot is tudjak majd adni?

Jézus azonban nem feleslegesen nyugtalanítani akar bennünket, hanem az isteni Igéhez méltó és illő tiszta beszéddel és követelményszinttel megtisztelni. Mert Jézus iskolájában nemcsak az örök életre felkészítő tanítás van, hanem ennek megfelelő színvonal is! Vaskos tévhit volna akár az Ószövetség szigorúnak ható törvényeivel vagy épp a két szövetség határmezsgyéjén tevékenykedő Keresztelő János megtérésre szólító prófétai szavaival összemérve azt gondolni, hogy Jézus amolyan finomkodó békefejedelemként, jóságában még Isten igazságosságát és örök bíró mivoltát is feledtető, irgalmas szívű „cukros bácsiként” szól hozzánk. Van, amiben Jézus még az előbbieknél is szigorúbb, s alaposabban mutat rá a bűnök lehetséges eredőjére. Hogy csak egyet emeljünk ki: a Mester nem elégszik meg azzal, hogy „ne törj házasságot”, hanem radikálisabban fogalmaz: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el”. Nem elég csak magát a rossz döntést kerülni. Jézus, mint jó orvos, a hatékony megelőzés módjára is tanítja övéit.

Ez persze nem azt jelenti, hogy görcsök között kellene élnünk keresztény életünket. Nehéz is azonosítani az emberi felelősség határát. De mégsem lehetetlen. A 20. század első felében az ifjúságnevelésben gyakran hangoztatott, szemléletes példa épp a fenti kísértések kezelése terén segít eligazodni. Eszerint, a tűznél álló ember nem tehet arról, ha a lángból izzó pernyék csapnak ki, és arról sem, ha azok a ruhájára szállnak. Az azonban már rajta múlik, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Végignézi-e tétlenül, hogy a pernye kiégeti a ruháját, vagy amint észreveszi, idejében lesöpri azt magáról, hogy minél kevesebb kár keletkezzen. A megoldás nem a menekülés, hanem az éberség. Ha a gyökerénél orvosoljuk a problémát, mindjárt kezelhetőbb lesz.

Egy pusztító erdőtűz is sokszor egy ártalmatlannak tűnő szikrából, gyufalángból, izzó csikkből indul ki. Jézus épp arra mutat rá: az ősbűn következtében eltompult értelmünk sokszor kevéssé veszi észre, hogy rendezetlen vágyaink milyen nagy „uraságokká” növik ki magukat, ha nem kezeljük őket idejében. Ha elfogadjuk, hogy Jézus gyógyítani jön a megsebzett emberi természetet, akkor fogadjuk szeretettel „prevenciós tanácsait” is, melyek arra mutatnak rá, hogy miként kerülhetjük el a feleslegesen okozott szenvedéseket, a jelentős károkat. Szívünkbe engedve és ott megtartva a Szentlélek izzó lángját, ebbe a nagy „kandallóba” bátran belevethetjük a rossz kis lángokat, melyek bennünk gyulladnak olykor. Így tud Jézus „tüzet tűzzel oltani”, megtanítva minket arra, hogy ő már a vágyak szintjén is a segítségünkre tud lenni a bűn elleni küzdelemben és a keresztény életben való helytállásban.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír