Útravaló – 2026. január 4., karácsony 2. vasárnapja

„Az Ige megtestesült és közöttünk élt.” János evangéliumának ez a verse összefoglalja a karácsony utáni második vasárnap liturgiáját, amelyben a megtestesült Ige misztériumáról elmélkedünk. Az olvasmány az isteni bölcsességről szól hozzánk, aki a teremtés kezdetétől fogva jelen volt a világban Isten akarata szerint, és irányított mindent Izrael népe körében. Az Ószövetség a bölcsességben Isten alaptulajdonságát és az emberek közötti állandó jelenlétét látta. Az Újszövetség Isten bölcsességéről már mint isteni személyről beszél, aki valóságosan megjelenik a világban. Jézus Krisztus az Isten Fia, aki megtestesíti az Atya bölcsességét, mert ő maga Isten bölcsessége. Ez a bölcsesség Jézusban testet ölt és eljön, hogy köztünk, emberek között lakjon, és megmutassa nekünk Isten belső világát, hozzá vezetve minket. Nem csupán a megismerés, a tudás szintjén, hanem vissza akar vezetni minket Isten életébe, ahol a teremtéskor voltunk, és Isten gyermekeivé szeretne tenni minket. Ezt az állapotot veszítettük el a bűnbeesés által, amikor hallgattunk a kísértőre, és a sötétségbe jutottunk. De: „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött.” Azért jött, hogy elűzze a bűn sötétségét, és mindannyian meríthessünk az élet világosságából, „kegyelmet kegyelemre halmozva”.

A szentleckében ezért írja Szent Pál: „Őbenne választott ki minket, hogy gyermekei legyünk Jézus Krisztus által.” Nekünk elsősorban ezt az isteni tervet kell megismernünk. Szent Pál ezért imádkozik, hogy a bölcsesség világosítsa meg értelmünket, és megértsük, milyen reményre szól a meghívásunk. János evangélista mint Igét állítja elénk. Ez a kifejezés akkoriban Isten szavát jelentette. Benne van az Atya bölcsessége, minden gondolata, ő az Ige. János így mutatja be a Szentháromság második személyét, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt a teremtés kiindulópontja. A Fiú egylényegű az Atyával, ezért nevezi logosznak. Ez a kifejezés a görög filozófiában a „világszellemet” jelentette, az evangélista azonban a bölcsesség könyvei és Jézus kinyilatkoztatása alapján új természetfölötti tartalommal tölti meg. Életként, az élet forrásaként és az emberek világosságaként mutatja be, aki azért jön a világba, hogy éltesse és megvilágítsa létünket. János prológusa a megtestesült Ige látásában éri el csúcspontját: „láttuk dicsőségét”.

A bölcsesség, mint a Szentháromság második személye, emberré lett Jézusban. János tanúja ennek, mert szemével látta, kezével tapintotta, fülével hallotta őt. Tanúskodik erről mindazoknak, akik olvasni fogják evangéliumát, hogy higgyenek a megtestesült Igében, és részesüljenek kegyelmében. Így megkapjuk Isten megismerésének ajándékát Jézus Krisztusban.

A te életedet is be akarja világítani az Ige, át akarja formálni Isten „képére és hasonlatosságára”, mert ő éltet, ő tart a létben téged. Megismerheted őt Jézusban! Engedd, hogy átalakítsa életedet az Ige! Fogadd be az „igazi világosságot” az életedbe! „Mindannak azonban aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, annak, aki hisz őbenne.” Karácsony misztériuma benned él. Te pedig, ha befogadod őt, általa és őbenne élsz. Nemcsak itt a földön, hanem örökké. Mert „Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett”.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír