Útravaló – 2026. március 14.

A nyilvános bűnös (vámos) másként viselkedik, mint az önmagát tökéletesnek gondoló farizeus. Ez utóbbi számadást végez (böjt, tized), s valójában Istenre is csak „számít”. Tartok tőle, hogy nem jobban, mint saját magára. Ha csak időnként, például vasárnap, és csak részlegesen, például amikor hasznosnak érezzük, nyitjuk meg a szívünket Isten felé, akkor nagy bajban vagyunk. Ha az imát csak kötelező napirendi pontnak tartjuk. Aztán ha nagy baj ér bennünket, nem értjük, mi történt. Hiszen mi minden szabályt betartunk, és nem úgy élünk, mint az, aki tényleg bűnös. Akiről mindenki tudja, milyen életet él. De rólam nem tudja, mert remek a képességem ahhoz, hogy mindig jó színben tűnhessek fel. Akkor tudunk szívvel-lélekkel Istenhez fordulni, ha a világ előtt már nincs vesztenivalónk. Akkor tudunk őszintén imádkozni, ha már nem akarunk emberi elvásároknak megfelelni, mert egyedül Isten közelségének örülünk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír