A feljegyzések szerint a Lateranus család nem önként adta át birtokát, hogy az a felépülő lateráni bazilika helyszíne lehessen. A terület ekkor már Nagy Konstantin császár tulajdonában állt. Az Egyház történelmében nem egyedi az ilyen eset. A Szicíliában található, mozaikokkal kirakott csodás templomok (Monreale, Cefalù) sem éppen a „helyi hívek adományából” épültek, hanem az Európát végigdúló normannok által összeboronált javakból. Mit mondhatunk erre? Bontsuk le ezeket az épületeket? Véletlenül sem. A középkori katedrálisok építése is mennyi emberáldozattal járt! A lateráni bazilikához kapcsolódik az a közismert megnevezés, hogy Egyházunk anyaszentegyház. A lelki és örök javak forrása, ha valaki ezeket keresi. A bűnös érdekek világából azonban egyedül Isten emelheti ki ezeket az emberi alkotásokat. És ezt meg is teszi. Ha valaki ellátogat ezekre a helyekre, megfeledkezik a külvilágról, és lelke Istenhez emelkedik. Ezért jó, hogy vannak ilyen szentélyeink.
Fotó: Nádudvari Dorottya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
